Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Bálint Zsolt: A "Hídon átvonuló társaság" képzetei
BÁLINT ZSOLT A „Hídon átvonuló társaság" képzetei Csontváry ismertebb képei közé tartozik a „Hídon átvonuló társaság”. Színei megragadóak, titokzatos alakjai mesére indítanak. Ebben a rövid írásban a képpel kapcsolatos képzeteimet osztom meg az olvasóval. Képzeteim nem valóságosak, hiszen nem lehetnek azonosak a festőével. Valóságalapjuk csak annyi, hogy bizonyos összefüggésekre rámutatnak és felhívják a figyelmet néhány párhuzamra. Csontváry ragaszkodott a valósághoz, olyannyira, hogy kiállításain maga vezette a látogatókat és avatta be a képek titkaiba. A „Hídon átvonuló társaság” esetében ez elmaradt. A képet Csontváry sosem állította ki. Mivel nem budapesti műtermének hagyatékából, hanem a gácsi patika padlásáról került elő, bizonyosra vehető, hogy életműve szempontjából nem tartotta fontosnak. Németh Lajos a kép szimbolikáját nem tudja megfejteni, számára ambivalens. A mű ismertetésében kérdések sorát veti fel, választ egyikre sem ad. Zsánerkép? Szimbólumok tárháza? A szimbolikus korszak egyik nyitányképe?1 Nem jut közelebb a kép üzenetéhez Bellák Gábor sem.2 Az „álomittas” alakokat ő se tudja azonosítani, de velük kapcsolatba utal a többi Csontváry képen megjelenő alakok állítólagos elvontságára. Mindezek ellenére a képet Csontváry remekművei közé sorolják, népszerűsége a cédrusos képekkel vetekszik. Ennek oka véleményem szerint az, hogy valóságra alapuló szimbolikáját nem sikerült feloldani, így titokzatosságot áraszt. Az emberek a zavaros időkben különösen vonzódnak az ilyen dolgokhoz. De a valóság a titoknál becsesebb, és a mű nagyságát művészi valóságtartalma méri — legalábbis az igazi műértő szemében. Keressük hát a valóságot. Erre teszek most kísérletet. Nézzük a képet. A kép felső és alsó részre osztható. A két részt elválasztó tengely a kép közepén húzódik, horizontálisan. Vegyük először a felső részt, mivel az kevésbé látszik összetettnek. Tájkép. Bal oldalon, előtérben két növényzettel benőtt sziklatömb, a távolabbin lombos, zöld fácska meredez. Sziluettje élesen kirajzolódik a bravúrosan megfestett esti ég boltozatán. A háromszög alakot adó laza koronájú fa erdei- vagy jegenyefenyő lehet.5 A két szikla között, közelebb a képbe tekintőhöz, madárberkenye növekszik, ami teljes őszi díszében áll. Zöldtestjeit már visszavonva, rozsdásodó levelekkel, piros és dús gyümölcsfürtökkel. Jobb oldalon puszta domboldal. Talán legelő. A tetőn szélgörbítette, szélforgatta lombtalan fák. Juharok vagy szilek. Tudjuk, hogy a domb alatt és a sziklatömbök mögött, hegyi folyó kanyarog, mert ez egyértelmű a kép alsó része alapján. Innen, a kép jobb szélén föl az égig régen elpusztult idős fa, 157
