Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Végh Nóra-Végh Attila: Az igazi da Vinci-kód
A kép közepén ülő Jézus ruhája, kéztartása is szimbolikus: bal fele anyagias vörösbe, jobb fele égi kékségbe burkolózik; bal keze lefelé, jobb tenyere felfelé fordítva. Jelenléte üzenet a képen: ha átéló'n kiegyensúlyozzuk, összhangba hozzuk a bennünk ható erőket, melyeket csillagaink kódoltak belénk, rálelhetünk a bennünk élő Krisztusra. Mert Krisztus ott lehetne bennünk. Ha nem hagyjuk, hogy sorsunk csak merő sodródás legyen, ha megértőn, az önismeret útján haladva kiismerjük csillagainkat, megtalálhatjuk a bölcsesség, a tisztaság és a fény felé vezető utat. A képet nézve eszünkbe juthat a krisztusi mondat, a kemény üzenet: „Aki szereti attyát vagy annyát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám: és aki szereti fiát vagy leányát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám.” Aki nem képes túlemelkedni önmaga korlátain, a determinizmuson, azokon a tényeken és körülményeken, amelyeket boroszkópja diktál, az nem léphet a krisztusi megvilágosodás útjára. Ez persze sok szenvedéssel, veszéllyel jár. Ha a lélek önmagára ismer, mindig válságba kerül. (De ha válságba került, az nem feltétlenül a szembenézés jele.) Nem véleden, hogy Júdás épp a Skorpió jegyet képviseli a festményen: a Skorpió mélyrelátó, titkokat tudó, az Alvilág által uralt jegy. (Bolygója, a Plútó az ember mélytudatát, ösztönszerű, robbanásra kész lelki motivációit képviseli.) A felismerés kulcsa Júdásnál van. Leonardo világos üzenete ez, hiszen Júdás — mint fentebb már említettem - az egyeden, aki szemtől-szembe nézi Krisztust. Az üdvözülés útja mindig az árulással kezdődik: amikor megtagadjuk a földies ént, hogy a mennyei lélek bennünk feltámadhasson. ,Ahogy Krisztus átveszi a tudat irányítását, és a puszta én-életnek véget vet, úgy lép a filius macrocosmi, a nagy fény és a föld sötét ölének gyermeke a lélek területére, és nemcsak a szellemi tudatosság fényes magasságában, ragadja meg az emberi személyiséget, hanem a sötét mélységben is, mely a Krisztusban megjelent fényt eddig még nem fogta fel.” - írja Jung. Láttuk, hogy Az utolsó vacsora egy kiterített horoszkóp. De mit jelent az, hogy „ugyanakkor egy repülőgép”? Az anyagias Bika két lábbal áll a földön. A kép bal szélen álló, a Bikát jelképező apostol mindkét kezével az asztalra tenyerei, teljes erejéből támaszkodik, nyomja az asztalt a föld felé. A festmény jobb szélén ülő Mérleg-apostol pedig fölfelé tartja tenyereit, minta egy bűvész emelné az asztalt az ég felé. Az asztal - mint a futballpálya, amikor két, nem összemérhető tudású csapat játszik egymás ellen - szinte felbillen. Forog. Az asztal közepén ülő Krisztus pedig egyik kezével a Bika, a másikkal a Mérleg kézmozdulatát utánozza. Az asztal Jézus körül pörög. Ez egy propeller, amit ha a mechanikus világban is feltalál Leonardo, akkor gondosan összeeszkábált, hatalmas repülőgépe talán fölemelkedik. A Bika és a Mérleg a Vénusz által uralt jegyek. A Vénusz különleges bolygó: az óramutató járásával megegyező forgása a naprendszerben egyedülálló, aminek következtében a bolygó energiája kifelé árad. A Vénusz szeretet-ener- giájának hatására az ember nem elvárásokat támaszt a másik iránt, hanem megértőn fordul felé. Az utolsó vacsora a szeretet propellere. Létünk alapját, foglalatát adja a Vénusz által képviselt erő. Hogy életünk, önismeretünk kereteiként épp e két vénuszi jegyet ültette Leonardo az asztal két szélére, az is üzenet. Ezt az üzenetet talán Dante Isteni színjátékénak utolsó szavaival lehetne a legjobban közvetíteni: „...folyton gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.” 156
