Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Czakó Gábor: És füstből fölszállt a kemence
két képez, ?nelyeknek öszvehasonlításából okszerüleg következtethetni, hogy eredetileg nem egyéb, mint a tesz igének elvont s önhangzójától megfosztott te gyöke. Közel rokonságban áll vele szervtársa a lágyabb d, melylyel az igék képzésében párhuzamosan szokott váltakozni, t. i. a t képez átható, külszenvedő, miveltető, parancsoló igéket, a d pedig önhatókat, közép ik-eseket, belszenvedoket, vagyis amaz erélyesebb, emez gyöngébb hatáskörű. Második párhuzamos társa l, mely azzá vagy olyanná levést jelent, ami vagy amilyen az illető' gyök, s nem egyéb, mint a lesz ige, lé gyökének csonkúlása. Ennélfogva czélszerű, hogy egymáshoz viszonyítva tárgyaltassanak. ” A CzF szerint tehát egyrészt gyökből vezeti le a T, ill. az L értelmét, másrészt mutatványt ad nyelvünk benső összefüggésrendszeréről; lám, lám, a hangok szintjén is kimutatható. Talán azért, mert ott gyökerezik? Maradjunk a T-nél, amely képző, jel és rag. Molnár Zsolt és Molnárné Czeglédi Cecília, a CzF kutatásának folytatói írják: ,yAT a cselevés képzője: szí- t, osz-t, szép-ít, koppan-t, stb. Az alapgyökből, szóból tettet, cselekvést hoz létre, új, de azért rokon jelentésű szót kapunk”. A T a múlt idő jele: „men-t, lop-ott, stb.” Ez a T a múlt idejű melléknévi igenévnek a képzője: ,jár-t út, lop-ott dolog, stb. A T, mint rag, a tárgyeset ragja: ház-at, hal-at, stb.” Mi köze van ennek a cselekvéshez? Az, írják Molnárék, hogy a T a szót, pl. a ház-at cselekvési viszonyba helyezi: ház-at épít, bont, vesz, lát, stb. •k Ebben a dolgozatban nem léptük át a szótaglalás körét, de eredményeink talán mégis többre mutatnak. Ugyanis annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen elemekből és miként épülnek szavaink, kihat kapcsolataikra, vagyis a nyelvtanra, meghatározza a belső rokonságot, az alaki- és jelentésösszefüggéseket, befolyásolja gondolkodásunkat, s azt is, hogy milyen maga a nyelv. Munkánk talán ihletője lehet a hunfalvyzmus utáni kor-, ész- és szakszerű nyelvészkedésnek. 1 11 1 Bérezi Szaniszlő kifejezése. 2 Bővebben I. Cz. G. A hunfalvyzmus és a nyelvújítás. Kortárs, 2009. 7-8. sz. 3 Újabban szokás a latin ábécé alapfogyatékosságát - 22 betű a kb. 40 magyar hang leírására - szembeállítani a rovásírás magyar voltával, s az ügyet belemáttani jó adag Róma- és kereszténységellenességbe. Nos, az igazság az, hogy a legrégebbi rovásbetűsor, a Nikolsburgi ábécé betűkészlete sem födi a magyar hangkészletet. 4 A mai napig használatos az ember - lélek közös jelentése; .ezer lelkes falu.' 5 Czuczor Gergely - Fogarasi lános: A magyar nyelv szótára - CD, Arcanum, Bp, 2003 6 |n 3,8 - Szt István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp. 1992. 7 A magyar nyelv történeti etimológiai szótára - főszerkesztő Benkő Lóránd, Akadémiai Kiadó, Bp. 1967-1976 8 Az ilyetén ügykezelésről remek példát hoz Pusztay lános nyomán Bencze-Csébfalvay 2002. A sumér-magyar nyelvrokonítást némelyek úgy próbálják cáfolni, hogy a finnugor-szamojéd szétválás már a Kr.e. 4. évezredben megtörtént a sumérok pedig csak ekkor jelentek meg a történelem színpadán. Utóbbiak valóban ekkortól hagytak ránk írásos emlékeket a szétváló finnygor-szamojéd népek meg soha: esetük és időpontja .grottokronológiai kikövetkeztetés.' Az ügy természetesen nem a sumér-magyar rokonság bizonyítéka, hanem a hunfalvyzmus tudományelméleti módszereinek tarthatatlanságát példázza. 9 A finnugor alapszavak kikövetkeztetéséről lásd Angela Marcantonio okfejtését az eljárás módszertani buktáiról: nyelvtörvényt ötleni, abból szót levezetni, az eredményből újabb nyelvtöivényt kisütni, abból újabb szót - és így tovább. A Marcantonio: Az uráli nyelvcsalád, Magyar Ház, Bp. 2006. 10 Ah számos mélyből fölszakadó szavunk gyökeleme: harákol, köhög hörög sóhajt, óh, stb. 11 A dialektus jellegű nyelveket is idevéve összesen 30 nyelvről van szó. 12 Gépemről az ESz szakjelei hiányoznak így a hangzást kíséreltem meg visszaadni. 13 Mindkét esetben tessék megfordítani a görög e-t a tudományosság és az eredeti hangzás finomabb zengetése végett 14 Molnár-Czeglédi: A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása, Püski, 2009. 134