Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - B. Tóth Klári versei
B. TÓTH KLÁRI Az ünnep hiánya Ahogy a Kollégiumból vonulunk kettős sorban végig a Péterfián a tiltott ünnep reggelén - lépéseinknek ritmust diktál a kimondhatatlan belülről zeng az énekelhetetlen kokárda helye éget gallérainkon egy kifordított fekete szoknya fércöltései - néma tiltakozás absztrakt jelrendszere belehasít a fegyelem rendjébe mint szaggatott vonallal aláhúzott hiány rejtekéből kibukkanó kérdőjel vakító fehéren vibrál a lánycsapat szürke testén - mint pille szárnyán cikázó fényvarrat a sötét börtönudvaron Lépcsőnk legtetején, hol a fény simogatja a sarkot mint puha járószint, feszül át ez a ködszerü csipke, fényszövetébe a díszek mind beleszőve: a lepkék muslincák, kicsi pillék, méhecskék meg a cseszle... Vergődésük kínkeserű összhangzata, végső küzdelmük zaja ott leng, ott kevereg ma fülembe kínban vergődnek, mialatt beszövődnek a testek mint egy állókép, valahol megdermed a látvány... Közben a pók odafenn leskel, már vár a sarokban: lesz-e elég az ebéd, finom ételt gyűjt-e a háló? Mért várjam meg a végét, nem támasztom a partvist bár mielőtt lehalásznám hálóját a halálnak már csak megfigyelem, hogy falja a pók be a prédát: múló pillereményből szőtt végső vacsorát! Múló pilleremény
