Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Czakó Gábor: És füstből fölszállt a kemence

A levél ismét vitatott eredetű. Egy biztos, hogy nem lehet a le-li-lo-la-lá család gyermeke. Lehet tán belső fejlemény, „például a lebeg igében feltehető igető -l névszóképzős származéka. ” A kiátkozott gyök szakszó persze itt sem szerepelhet. Lehet továbbá „ősi ugor, esetleg finnugor kori szótő magyar képzéssel. ” Maradvány csak három rokonnál találtatott. A vogul laptá falevél,” az osztják liwat u.a., a finn leve ’szálka, pikkely, levelecske. ’ Forrásuk az „ősi *lepe falevél lehetett. ”

Nicsak, ez a kedves laptá, és a kikövetkeztetett *leps csak nem maga a lapu és az Erdélyben máig mindenféle levelet jelentő lapi volna? O nem. A lapu a TESz-ben szláv, nyilván az erdélyi lapival együtt. A szótárszerkesztőket tán a CzF tágasabb, ha úgy tetszik, liberálisabb fölfogása, nagyobb nyitottsága riasztotta el? „Egyezik vele hangban a latin lappa, a szláv lopuch, s a német Lappen, mennyiben ez is lapos testet jelent. ”

A lobog a hivatal szerint hangfestő eredetű szó, melynek névszói folytatása a lomb szavunk. Sőt, a lobogó, a lobban a lobbanékony is összefügghet vele. Mi sem természetesebb a magyar észjárás számára: mind a lob gyök hajtása.

*

Láttuk, hogy a „kikövetkeztetett ősi szavak” hangalakja rendre a mai finnugor szavakhoz áll közel, szemlátomást belőlük kiindulva ötölték ki őket. Ennek még lehet valami furmányos hangtörvényi levezetése, persze, hogy az tudományos-e vagy sem, arról tessék vitatkozni Angela Marcantonioval. Hanem honnan, s miként hüvelyezték Id a mi derék, hunfalvysta tudósaink a sok évezred előtti jelentést? Hogy az véletlenül sem parázs vagy langyos a láng esetében, s a lélek rokonszavainak őse miért nem pára, vagy góz, netán szükség értelemben forgott az ősfinnugorok ajkán - erről gőzöm sincs. De a különösnél furább, hogy értelmük ippeg a mai magyar. Mintha az eredményhez igazítottak volna a kutatást... A kivételek ritkák a TESz- ben és a többi hunfalvysta szótárban - mintegy a szabályt erősítendő.

*

Hangértelem14

A hunfalvyzmus elveti a CzF-nek azt a megfigyelését, hogy a hangoknak érteményük volna. Igen kedves nyelvész barátaimtól hallom, hogy ők ugyan - pszt! - fáznak a hunfalvyzmustól, de nem hisznek a hangértelemben. Abban azért nem. Pedig bizonyára tudnak pl. franciául, és tudják, hogy Frankhonban is kimutatható a magas hangok közeli érteményben játszott szerepe, a mélyeknek a távoliakban: ici - itt, la - ott, la oú - oda, la bas - ott, oda (távol).

A kérdés persze könnyen eldönthető. Alapfokon ugyanis statisztikai. Meg kell számolni, hogy bizonyos hangok milyen jelentések velejárói.

Most vizsgálódjunk másként.

Kezdjük egy gyökhanggal: R.

CzF: , fiint gyökhang általában erős, légrázó, reszketeg hállamot utánoz számos szókban; különösen a) ráspol rebeg, rezeg rí, robaj, rokkan, roty, stb. (53 szó) Ide tartoznak még, melyekben az r alaphangot más hangok is előzik meg, mint: bar-czag, bur-okkol, forr, csér-dít, szorty-og, tur-ha, zör-ögstb. (38) igen nagy számmal. Továbbá az emberi kedély- és indulathangok, melyek erős r hanggal törnek ki, mint har-ag, ir-igy irt-ózik, stb. (18) b) Oly gyökszók alaphangja, melyek némi erőszakol