Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Czakó Gábor: És füstből fölszállt a kemence
hogy a léleknek van egy természeti eleme, a lélegzet, és egy természetfölötti, maga a lélek. Ugyanígy állunk ikerszavunk másik tagjával: testi szívünk fölött, egész lényünket, jellemünket, indulatainkat, érzelmeinket összefoglalja a magasbéli szívünk. Lásd szíves, szívtelen, szívbéli, vérzik érte a szíve, miatta fáj a szíve, helyén a szíve, itt az ország szíve - napestig sorolhatnánk az útjelzőket, melyek a lebegő könnyedségtől, a látszi és játszi jelenségektől a lényeg, a lét súlypontjaihoz vezetik a magyarul gondolkodót. Máris tömérdek összefüggést láttunk, ahogy a rengeteg erdőben bolyongva tengersok egymásból élő, egymásra ható lény és tény szövedékével találkozunk. Kapcsolataikat hirtelenjében csak érezzük. Éppen ezért álljunk meg, s nézzünk körül tüzetesebben a le-li-lo-la-lá család egyik alapszava, a lélek tájékán. A szó leírva először a nyolc évszázada írt Halotti Beszédben maradt ránk, nem is egyszer. Leírása során derekasan megküzdött a pap a latin ábécével5: „Vimádjuk Uromk Isten kégyilmét ez lélekért.(...) vimádjomuk ez szégín ember lilkíért, kit Úr ez napon ez hamus világ timnücé belől menté, kinek ez napon testét tömetjök.” Lám, a lélek szón egyértelműen az embert magát4 és halhatatlan lényegét, szellemét értettük már nyolc évszázaddal ezelőtt is. A lényeg nyelvújítási szó, a szintén újított lényből jön, az pedig a létige le gyökének származéka, ily módon még egy ágon (?), vagy ugyanazon, de másik gyökérszállal (?) belegyökerezik a beszélés legrégibb rétegébe. Vajon véletlen-e az élet és a lenni gyökének - él, le(sz) - e közelsége? Másképp: elválaszthatók-e egymástól hangalakilag, szem- léletileg és gondolatilag? Továbbá: élhetünk-e vajon lélek és lehelés nélkül? A CzFs szerint „(lél-ek vagyis leh-l-ek). (...) Világos, hogy a lélek gyöke eredetileg egy a leh, léh, leheg, liheg szók gyökével; t. i. az ember azon láthatatlan erőt, mely minden mozgalomnak kútfeje, a lehhel, mint életnek jelével, azonosította. Innen van, hogy több nyelvben e két fogalom azonos szókkal fejeztetik ki, pl. a hellen Ttvco pnó és Ttvepa pnema, a latin spirat és Spiritus, anima, anhelo, innen lett animal; mint a régies magyar szellet s újabb szellem a szél v. szellő szótól, a szláv duchat és duch, a héber ruah, am. szél és szellem stb. ” Tehát a lélek működése és a szél között a magyar mellett több nyelv lát mély képi-érzéki összefüggést, ami régi és erőteljes kapcsolatra utal. Lehet, hogy közös szemléleti örökséget őrzünk? Mióta? A Huszita Bibliában a Szentleiket Szent Szelletnek fordította 1436-1439 között Pécsi Tamás és Újlaki Bálint - Döbrentei szerint ők magyarították a Szentírást. Tehát a szél gyökszóból indultak ki. A szellem Kazinczy Ferenc alkotása (1803) és tökéletesen megfelel Tamás és Bálint szerzetesek személetének és az említett görög, latin, héber lé- lek-szél összefüggésnek. ,/l szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy. így van vele mindenki, aki a Lélekből született. ” Olvassuk a mai fordításban.6 A TESz7 szerint a lélek „lél alapszava ősi örökség a finnugor korból. Vö.: vogul lil 'lélegzeteiéit, 'lélegzik, feliéle gzik, sóhajt'; osztják lil ’lélegzet, lélek,' Iáit- 'lélegzik'; zűrjén lov 'lélegzet, szellem,' votják lul ’lehelet, lélegzet, pára; szív, kedély, élet'; finn löyly 'hőség (fürdőben), gőz, pára'; észt leil 'gőz, pára; félelem, szükség; lélegzet, élet.' A kikövetkezetett finnugor alapalak a leßle 'lehelet, lélegzet, lélek' lehetett.” 130
