Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász
el is romlik, meg az anyagiak...Lemondtunk azért is, hogy a mellette elhaladó emberek a váratlan megszólalástól meg ne ijedjenek. Mielőtt munkásságod másik fontos területéről, az érmészetről beszélsz, szeretném, ha előbb a köztéri szobor funkciójáról, szerepéről szólnál. Minden köztéri szobor valamilyen társadalmi vagy közösségi igénynek plasztikai formában való megjelenése. A cél szinte mindig - jobbára valaki, ritkábban valami — emlékének maradandó formában való megörökítése. Ez az igény persze nemcsak egy szűkebb közösség, hanem a mindenkori hatalom igénye is lehet. Az 1920-as években például az első világháború áldozatait gyászolták gyakran a térdre rogyó katona alakjával, a kisebb falvakban még az elesettek nevének bevésésével is. 1945 után a felszabadulási emlékművek sora jelent meg országszerte. A millenniumi ünnepek idején pedig számos István király szoborral lett gazdagabb az ország. A köztéri szobrok zöme azonban, mint mondtam, helyi kezdeményezésre születik. Az ötlet jobbára civil szervezetektől ered, a megvalósítás azonban szinte minden esetben a település hivatali szervezetének kezében van. Alkalmanként a gazdasági szféra támogatására is számíthatnak az ötlet gazdái. Az alkotás anyaga - kő, bronz, fém, műanyag vagy bármi más - másodlagos. Az sem alapvető szempont, hogy figuratív-e vagy nonfiguratív. A lényeg szerintem az, hogy a szobrász mit és hogyan tud olyan alkotást létrehozni, ami mások számára is befogadható. Tud-e olyan kérdéseket fölvetni, amely a szemlélő számára fontos, izgalmas lehet. Ugyanis, ha egy közösség pénzéből a közösség megrendelését kell teljesítenem, akkor nekem — ha nem is kutya kötelességem, —, de nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy a szobor alapkommunikációja találkozzon a közösség megértésével. Legyen legalább annyira közérthető, hogy a mellette elmenő ember ne süsse le a szemét a látványtól. Gondolhatom magamról persze, hogy messze- mutatóbban tudom a gondolatokat kifejezni, mint amilyen az adott közösség, a megrendelő igénye. Az én megbízásom azonban másról szól. Amikor a szombathelyi fedett uszoda előtti kút elkészült (2008), többen megkérdezték, miért pont sárkány. Ez már számomra fontos visszajelzés volt, mert sikerült megszólítanom az embereket. Különösen a gyerekeket, aki különböző meséket is találtak ki hozzá. Mire való a köztéri szobor? Hogy használják. E kijelentés talán szokatlanul hangzik, de igaznak tartom. Mindig is próbáltam, próbálok ma is olyan szobrokat készíteni, hogy mindennapi életünk részévé váljék. Próbálom úgy megalkotni, hogy közvetlen, játékos és mindenképpen szerethető legyen. így aztán lehet eligazító pont, találkozó hely, történelmi eseményekre utaló szobrok esetében ünnepélyes rendezvényekre alkalmas központi figura vagy jelkép. Más példa. Egyelőre csak a terve van meg a zsinagóga a (szombathelyi Bartók Béla Hangversenyterem) előtt 122
