Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász
mert oda biztosan fölvesznek. Letöltőm előtte a kötelező katonaévet és újra jelentkezem a Képzőművészeti Főiskolára, így nem veszítek évet. A képzőművészetire nem, a tanárképzőre fölvettek. Eddig a terv szerint ment a dolog. A problémát az jelentette, hogy egy év múltán az újbóli jelentkezéshez, a felvételi lap „munkahelyi javaslat” rovatát a tanárképző nem volt hajlandó kitölteni. Haragosak voltak a tanulmányi osztályon. Azt mondták csak dobbantónak akarom használni az intézményt, elvéve ezzel valakinek a helyét. Ha ekkor sikertelen lett volna fölvételim a képzőre, még egy év sorkatonai szolgálatot le kellett volna töltenem, mert egyszerűen kirúgtak volna a Főiskoláról. Egy évet jártam a tanárképző főiskolán matematika-rajz szakon. Előtte azonban még a katonaságról. Sok más társamhoz hasonlóan nekem sem voltak nagyon kellemetlen élményeim a katonaságról sem. Jánoshalmára hívtak be. Az alaki kiképzés után - mivel tudták, hogy rajz szakosok is vannak közöttünk behívtak néhányunkat egy terembe, hogy kiválasszák azt vagy azokat, akik majd valamilyen irodai munkát vagy valami hasonlót végeznek. Én rafinált voltam, azt az őrmestert rajzoltam le, aki felügyelt bennünket. Mondanom sem kell, engem választottak, hadműveleti térképész lettem. így volt lehetőségem az irodában rajzolgatni, mintázni. Titokban aztán elkészítettem a laktanya névadójának, Bem Józsefnek a domborművét, ezért jutalomból lehetőségem adódott többször is eltávozásra, szabadságra menni. A katonaság után a Tanárképzőn kezdtem el a tanulmányaimat. Emlékszem, milyen nagy élmény volt a matematikaprofesszorok előadása. Élmény volt hallani és látni, milyen nagy élvezettel adták elő a tárgyukat. Bizonyára tudták azt 115 Kálmán Imre Budapesten a Nagymező utcában
