Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász
kis kék kötelező iskolaköpenyemmel belesimultam az átlagba. Gátlásosságom főleg a magyar és nyelvi órákon nyilvánult meg. A tanárok nem tudtak szinte egyetlen mondatot sem kihúzni belőlem. A matematikát és az ábrázoló geometriát viszont tudtam és kedveltem is. Kiderült, hogy jó az észjárásom, értem a logikáját, tudom a megfejtéseket. A gátlásosságom oka lehetett az is, hogy, ahogy mondtam, nálunk a családban nem a szavaké volt a főszerep. Végtelenül szeretett apámmal együtt jártunk gyerekkoromban horgászni, vadászni, de az együtt töltött idő alatt mi alig beszélgettünk. Pici gyerekoromtól kezdve otthon a munka, a cselekvés volt a fontos, s ebbe jól bele is tanultunk. A verbalitás csak minimális volt. így addig én nem is tanultam meg igazán a beszédet. Gátlásosságom csak lassan, fokozatosan oldódott. A szakmai érettségiig fokozatosan kinyíltam. Jól alakult a kapcsolatom az osztálytársakkal. Mindenki respektálta a másik képességét, teljesítményét. Igaz, hogy a humán tárgyakból, főleg oroszból és angolból (ez volt a második nyelv), csak a szaktanárok rendszeres könyörgésére engedtek át engem a következő évfolyamra. (Idén középfokú angol nyelvvizsgát tettem.) Ez a legtehetségesebb gyerek - mondták a művésztanárok - csak nem buktatjátok meg! Mindezek ellenére ez a légkör nekem nagyon megfelelt. Állandóan dolgoztam az iskola műhelyében is, akárcsak otthon, esténként úgy kergettek ki innen. Ha bármilyen feladatot adtak a szaktanárok, én azt boldogan megoldottam. Folyton fúrtam, faragtam, kalapáltam. A Tömörkény Gimnázium olyan élményt jelentett, akkora léptékváltást, amilyet azóta sem éltem meg, pedig hát azóta több is megesett már. Ezekben az esztendőkben nyílt ki előttem a világ. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ma sem tudok olyan váltást elképzelni, amely akár csak hasonlítana a Tömörkény Gimnáziumi évekhez. A közismereti tárgyak viszonylagos sikertelenségét sem negatív élményként éltem meg, mert a közismereti tanárok hihetetlen bölcsen kezelték ismereteink hiányosságait is. Ezt a mentalitást mai munkahelyemen én is régóta próbálom érvényesíteni. A Képzőművészeti Főiskolán sem jelentkeztek negatív élmények? Könnyen fölvettek} A Képzőművészetinek előzménye van. Akkoriban csak egy felsőoktatási intézménybe lehetett jelentkezni. Kivételt a művészeti főiskolák jelentettek. Ide egy másik egyetemi, főiskolai próbálkozással párhuzamosan is be lehetett adni a jelentkezést. Amikor negyedikes lettem, fölmerült a kérdés, hogy hogyan tovább. A szobrászat mellett szóba jött az építészet és az akkoriban még nagyon újnak számító formatervezés is. A történethez tartozik az is, hogy akkor minden fölvett hallgatónak a tanulmányok megkezdése előtt egy évig katonáskodnia kellett, így arra gondoltam, hogyha mindenáron el kell tölteni egy évet a honvédségnél, beadom jelentkezésemet a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára is, 114
