Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Ódor László: Halat vagy hálót és halászni tudást?
5.2. Az Európai Uniót - amit sokhelyütt divat mostanában szidni - áldanunk kell, mert támogatásaival megadja ennek a belső átformálódásnak legalább a részleges lehetőségét. A norvégok és a svájciak külön támogatási rendet állítottak fel a kedvünkért. (Norvég és svájci alap.) A svájciak már másodszor állnak mellénk. Először közvetlenül a rendszerváltozás után: a demokrácia intézményeinek a támogatására nyitottak forrást: az Ostkreditet - a visegrádi országoknak (V4) biztosított 250 millió svájci frank- nyi pénzzel, amiből mi, magyarok 98 milliónyit kaptunk, most pedig sokkal több pénzzel de több országnak (12-nek) a Kohäsionsbeitragot: az Európai Unióba való beilleszkedésünket, az Unióban való könnyebb boldogulásunkat akarják elősegíteni. Ezt a segélycsomagot nevezik Erweiterungsbeitragnak, vagyis a bővítés sikerességét szolgáló segélynek is. Csak lerögzítem azt, amit minden fogalomban érzékelünk: általános törekvés és eredmény is, hogy adekvát, illő, beszédes fogalmakkal dolgozzanak jó szándékú partnereink. Az Ostkredit-nél még arra is ügyeltek a svájciak, hogy hitelnek nevezzék a segélyt, amit persze eleve nem kellett visszafizetni. Ehhez képest a mi svájci alap, norvég alap szóhasználatunk semmitmondó, sőt, félreérthető, félrevezető. (Mit alapoznak meg velük?) 5.3. Különösen az első svájci segély, mely 1990-től lépett érvénybe, kifejezetten - expressis verbis - a szólást ott, akkor hallottam először - a hálót adta a kezünkbe, s elkezdték tanítani a magyar népet a halfogásra - az autark, centralizált kommunizmus életrendjéből kikerült társadalmunkat akarta a polgári létformára életképessé tenni. Hogy egy járókába kényszerített közösség, felnővén, meg tudja teremteni és meg tudja őrizni a maga világát: hogy valóban öngondoskodó és szabad, vagyis önmagáért felelős legyen. Ezt Svájc nyilván a maga módján tette. Azzal a - saját gyakorlatából nyert tapasztalattal, hogy a kicsi a nagy alkotóeleme, s hogy a különböző kicsik szövetség alapján születő és működő együttese ad igazi nyugalmat, békét a társadalomnak. Hogy nem nagy szavak és kevés cselekvés, hanem a folytonos társadalmi megegyezésre való törekvés (vagyis Konkordanz) és a kicsiben való ki- teljesülés (az Im Kleinen Grosses tun - a kicsiben nagyot csinálni elve ) hasson és foganjon meg a születő magyar társadalomban. Hát persze hogy maguk hasznát is nézik az adományozók! Egy békés rendben működő ország a keleti majdnem-szomszédságban, az már maga hasznot jelent békéhez szokott Svájcnak. (Ne felejtsük el, hogy akkor itt dúlt a közelünkben a délszláv háború, amely folyton eszkalációval fenyegetett...) A kilencvenes évek elején, amikor százával jártak Svájcba ellesni-átlopni Magyarországra a svájci csoda titkait magyar polgármesterek, mérnökök, tanárok, bírók, 109
