Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Ódor László: Halat vagy hálót és halászni tudást?

A magyar nyelv nem produkál hasonlót - nincs is meg benne a tréfa szála: nosztalgiára kacsintón nem élhet mint új fogalom az osztalgia, hiszen az Ost nem beszédes széma. Igaz lehet, hogy mi magyarok túl komolyan vesszük a történelmünket? Ezért hiányoznak a mostani rendszerváltásból - ami valójá­ban s igazából értékrendváltás - a tréfás elemek? Hogy hiányzik az, ami a má­sodik világháború után bizony megvolt. Arra gondolok, hogy nagyapám, aki a Felvidékről gyalogolt át Trianon után Magyarországra, a felszabadulást csakis hosszú u-val s lehetőség szerint különválasztott d-vel mondta. E szakrált szó az ő szájából így hangzott: felszabad(d)úlás. 5. Foglaljuk össze a fenti tanulságok szociális érvényű üzenetét: a támogatás ak­kor jó, ha öngondoskodó irányban változik a támogatott tartásán, életvitelén, sorsán. Ha a támogatott nem csupán recipient, elfogadó, hanem együtt formál­va, újraformálódva veszi magához a támogatást, tehát együttműködő. 5.1. Erre sok és sokféle gyakorlati megoldással vértezheti fel magát egy jó társada­lom. Például említem a - német nyelvterületi — Umschulung-ot, amire - bizo­nyára nem véletlenül - nincs adekvát magyar szó. Az Umschulung nem átkép­zés, amint a szótárakban áll, hanem olyan korrekciós iskolai tanulást jelöl, amely elvégzése után az egyén nagyobb eséllyel „jelenhet meg a munkaerőpia­con”. Hasonló konkrétsággal szól a life-long-learning vagy a lebenslanges Lemen: valóban az időhöz és a valósághoz való illeszkedést, kor-alkalmasságot igyek­szik segíteni. Van rá ugyan magyar szó, szinte poétikusan szép: élethosszig ta­nulás, csak éppen a társadalmi gyakorlatban, mint korrekciós gyakorlat, nem fogant meg. Minden támogatás - ha jó - ilyen célt követ. Ezért követelik meg a jó szándé­kú támogatók a pályázást és az ún. önrészt-, hogy a támogatott is aktív részese legyen a kiszemelt tennivalónak. Ne sült galambot várjon, vagy éppen azt, amit odavernek neki a tehetősebbek, a gazdagok. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy Magyarország mai állapotában ennek az önrész-kívánalomnak alig-alig tud eleget tenni. Ez nem pusztán anyagi, pénzügyi hiány, hanem na­gyon súlyos lelki deficit jele. Egyszerre kell megerősödni testben és szellemben, lélekben. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szellem és a lélek ereje mindennél fontosabb. Inkább azt erősíteném előbb, ezért fogadnék el támogatást legfőképpen a társadalmi ba­jaink enyhítésére illetve helyrezökkentésére. Jó iskolát adj Uram, és lelki egészséget, hogy meg tudjak állni az életben, a magam lábán! - nem időszerűtlen ez a fohász. Mint a Himnuszunkban is - előbb kérjük a jókedvet, s utána említjük a bőséget... (vö: Isten áldd meg a ma­gyart jó kedvvel, bőséggel...) 108

Next

/
Thumbnails
Contents