Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Ódor László: Halat vagy hálót és halászni tudást?
Hiszen a magyar nyelvnek lényege egy belső összetartozás, egy olykor nem egészen tudatosult kohéziv erő, egybefogottság folytonos hatása, ami létbölcsele- tet is jelent egyben: hogy - csak a kedvenc leleményeimet mondjam: magyartti beszélj, tehát nyíltan, érthetően, tisztán, s ha nem érted, amit mondok, elmagyarázom neked, továbbá: akkor vagy szabná, ha betartod a ragályokat. Vagy: akkor érzed magad biztonságban, ha bizalom légköre vesz körül, és akkor van világos, ha a világ a tiéd, ha a világra, nyílik ablakod. ) így, az anyanyelvi szavak belső értéséből eredő világossággal nem lehet igazán evidens a magyar fejnek a demokrácia, hiszen nem tudja, mi a demos, nem a szubszidiaritás, hiszen nem tudja mi az a sub és mi a szidiaris, nem a nacionalizmus, mert nem tudja, mi a latin natio, a német Nation és az angol nation, és nem értheti pontosan, hogy mi a szociális vagy szocializmus, hiszen nem tudja, mi a francia sociéte, a német sozial- vagy az angol social. 2.1. Ha valaki puszta elméletieskedésnek, szócséplésnek gondolja, amit mondok, nyugodtan elhiheti, hogy a megemésztetlen szóátvételeink rengeteg félreértést okoztak s okoznak. Hogy nem értik meg szegény magyart e csúnya világban, jórészt abból ered, hogy mi nem értjük meg - és nem jelentésüknek megfelelően használjuk - a világ fogalmait. Hogy diplomáciánk korra, rendszerre és kormányzati irányra való tekintetet nélkül folyton beleütközik ugyanazokba a szemrehányás- és vádblokkokba, mint nacionalizmus, szegregáció, politikai voluntarizmus, toleranciahiány, rasszizmus (stb.), elsősorban nyelvészeti, azon belül is: szemantikai probléma és kudarc: nem értjük a szavak világpiaci jelentését, s legtöbbször nem vagyunk tisztában értékükkel, árfolyamukkal. De legtöbbször - kivagyiságunkban - nem is akarunk törődni ilyesmivel. Hogy így - félreértelmezve — fogalmak tömege kerül ki az eszmei szemétdombra, nem fáj nekünk. Hogy szidalomszó lett belőlük - kinek, kinek melyik: liberalizmus, kommunista, konzervatív, keresztény -, nem fáj e Duna-tájon. Veszteségnek sem érezzük őket. 2.2. Ugyancsak jellemző társadalmi létünkre ez az elszakadottság, hogy pontosabban mondjam: izoláció. A némettel szemben - amelyhez európai kötődésünkben mindig is a legjobban igazodtunk - nem tudunk különbséget tenni a hatalom kétfélesége között. Egy szóba foglalva, él bennünk a puszta hatalom gyakorlása és a társadalmat mozgató erő (németül: Macht és Gewalt, a francia eredetiben: fort és pouvoir). így teljes félreértésben viseljük Montesqieau megállapítását a hatalmi ágak szétválasztásáról (nyilván a Gewalt és a pouvoir szó illik ide), és élesebb hatalmi tényezőnek gondoljuk a sajtót, mint negyedik hatalmi ágat, ami németül a vierte Gewalt, amely nem hatalom, hanem valójában társadalmat mozgató erő. 2. 104
