Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Bokányi Péter: "A halakat nem lehet kipusztítani."
misztériumba való beavatás kezdetét jelzi. A hallal való küzdelem már nyíltan férfiasságpróba, s ennek megvannak a maga fokozatai. Tutajos eddig „fó'leg legyekkel horgászott ártatlan küszökre, amelyeknek még tíz neve van, és egyszer fogott egy tenyérnyi keszeget, amely az idők folyamán egyre nőtt, sőt másfél kilós ponty lett belőle, melyet csak hosszas fárasztás után sikerült kiemelnie... ” Az irónia a gyermeki cselekvésformákat érinti: az igazit, a felnőttet utánzó kisgyermeket, aki a felnőtt tevékenységét imitálva készül, s fantáziájában, meséiben felnőtté füllenti magát. Tutajos első önálló, berekbéli horgászata is keszegekről szól, a keszeg a próba, a kísérlet, „gyakorolni kell” - mondja - s szákol- ja lényegében fölöslegesen a keszeget, hogy az eszközt majd az igazi próbák során is biztonsággal tudja alkalmazni. A keszegeket köved később a ponty, a csuka, aztán az igazi teljesítmény a harcsa, amit mintegy a férfivá avatás egyik csúcspontjaként fog ki Tutajos (a tényleges csúcspont a barnakánya lelövése, lévén a regényben a vadászat az igazán férfivá avató tevékenység). Tudjuk, a harcsát csak másodszorra sikerül legyőznie: az első találkozás még korai, ahhoz, hogy diadalmaskodjon, végig kell járni a férfivá avatódás stációit; a fejlődés folyamat - mondja Fekete István regénye -, az egyes fokozatokat nem lehet megkerülni. A horgászat tehát Fekete István regényében az a narratív keret, amelyben a személyiség fejlődése, a férfivá avatás elmondható: a horgászathoz megfontoltság, tudás, komolyság, ugyanakkor érzés és elegancia szükséges, aki csak „csapkod a horgászbottal, mint a béresostorral”, nem pusztán groteszk és szánalmas, de veszélyes önmagára és a körülötte élőkre egyaránt - nem férfi, csak kapkodó, játszadozó kisgyermek. Az igazi kérdés nyilván az, hogy miért éppen ez az a keret, amelyben a fejlődés elmondható. Vélhetően a hal motívum szakrális jelentései, tartalmai nem engedik, hogy azt egészen szabadon használja a művészet, az irodalom: a hal motívumként, a horgászat narratív keretként akkor használható, ha a szöveg, a mű valóban a „létszakmához” szól hozzá, ha az emberi létezés igazán lényegi, netán végső kérdéseiről beszél: a hallal nem lehet felelőtlenül bánni... „emberhalász jár végig a víz fölött / horgára épp nem márna akadt a súly / alatt az ég meghajlik szürkén / míg kiragadja a földről a terhét” - írja például halászattá a halált Zalán Tibor a Berzsenyi Hegyhátszentmártonban című versében. A Fekete István regényével példázott világ válik a nosztalgia tárgyává Bolya Péter egyes novelláiban, elbeszéléseiben. Bolya írásainak a nosztalgia vélhetően kulcsfogalma: hősei mindig vágynak valahová, egy másik időbe, egy 99
