Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Zalán Tibor: A horgász nem halászik

ZALÁN TIBOR A horgász nem halászik Amúgy, Reviczky Gyulának akár meg is lett volna rá az oka, hogy bosszúból te­gye meg. Igaz, hogy nem akkor, amikor, és nem úgy, ahogyan. Megmagyará­zom. Ibsen Babaházának magyar fordításáról van szó. A íánglelkű és gyenge keblű lírikus ugyanis Nóra címmel fordította le a Babaházat, ami azért, magunk között bevallhatjuk, nem egészen, és nem ugyanaz. Ha csak Arisztotelészhez nyúlunk vissza, aki azt mondta, hogy a név a tragédiák címében kell legyen, a tulajdonság pedig a vígjátékban, akkor a Babaház, mint se nem név, se nem tu­lajdonság, se nem tragédiát, se nem vígjátékot jelöl - hanem, minimum, komé­diát (és ha Csehov komédia-meghatározására gondolunk, nem is állunk messze az igazságtól). (Reviczky akkor még nem ismerte Ibsen nyilatkozatát, miszerint ez a műve a jelenkor tragédiája, amivel nem sokat mondott, csak a műfaji beha­tárolás lehetőségeit nehezítette meg. Hogy miért volt meg az oka a bosszúál­lásra a nagy norvég szerényebb világ-ismertségű magyar fordítójának? Történt, hogy Ibsen remekművé nyilvánított drámájának magyarországi ősbemutatójá­ra ideutazott hozzánk. S ha már ideutazott, megismerkedett a címszerepet ját­szó Jászai Marival, nagy tragikánkkal, aki másodállásban Reviczky Gyula, köl­tő és norvégból műfordító, szeretője volt éppen. S ha már itt volt, elhatározta, hogy hasznossá teszi magát a norvég nyelv elterjesztésében és tanításában - s mivel Reviczy már kellő mélységben bírta a nyelvet, Jászai Marit kezdte el anyanyelvének alapvetéseire megtanítani. Egy orosz közmondás szerint: H3biKy yuHTbCfl huh KOJlbiöejib, hjih B nocTejiH. Ami annyit tesz szabad for­dításban, hogy nyelvet vagy a bölcsőben, vagy az ágyban lehet megtanulni. A bölcső kettejüknek nyilván kicsinek bizonyult volna, maradt az ágy, amely az akkor már világhír felé kacsingató írót arra bírta rá, hogy tervezett egyhetes tartózkodását három hétre hosszabbítsa meg Jászai kitörő, Reviczky annál mérsékeltebb örömére. (Mellesleg legyen szólva, Jászai valóban szájába kapta a norvég szavakat, és ott is tartotta őket, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a mester öregkori nagy munkáját, a John Gabriel Borkmant ő ma­ga fordította le.) Mint mondottuk, akár bosszú is lehetett így elferdíteni a na­turalista dráma egyik díszpéldányának szimbolikus címét, de amikor ezt meg­tette, még nem volt ideje bosszulgatni, mert nem volt rá oka, a Nóra cím te­hát megfejthetetlenül marad, s marad a derék szimbolista lírikus sírba magá­val vitt titka. Mondottuk, de miért mondottuk, tehetik fel a kissé hosszadalmas felvezetés után a kérdést. Ugyanazért, amiért Otdik Gézától, ettől a remek és nagy és ökonomikus írótól visszaköveteljük az öreg horgászt, mint kifejezést, a tenger már nem is kellene hozzá, annyira elkeseredettek vagyunk, mi, hor­gászok, egy fordítás által történő név-megrablási ügyben. 91

Next

/
Thumbnails
Contents