Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal

Mintha az éléskamra bőségét elénk táró képhagyományt folytatták volna Christoforo Gherardi, illetve Raffaello tanítványai, akik, amikor díszítőfüzéreket rajzoltak a paloták falára, természeti motívumokból állították össze az üres falfelületeket beborító fesztonokat, s akik a növények közé zsinegről alálógó halakat is föl-fölvázoltak. A virágok, gyümölcsök és állatok együttes látványa is gazdagság és bőség illúzióját kelti, s nem csupán a valóban gazdag legfelsőbb körök épületeinek divatos díszei, de a vidéki nemesség kúriáiban, a kevésbé tehetős polgárok házaiban is feltűnnek.

Ahalak piaci, konyhai és asztali jelenetek dekoratív részei: mindegyik 1550 után vált kedveltté, mintegy a direkt vallási témák háttérbe szorulásával a városi polgári körökben. Vinzenco Campi halárusokat bemutató festménye, Joachim Antonisz Uytewael konyhai jelenete egyaránt a tehetősségről, a merev és pazar szertartásosságról, illetve a túláradó bőségről szól. Elhisszük, hogy a képek tulajdonosa, aki megengedheti magának, hogy drága festménnyel rendelkezzék, egyben pedáns, dolgait rendben tartó és gazdaságára felügyelő, akkurátus gazda is.

Száz évvel később, amikor a bőség ábrázolása helyett a mértéktartó takarosságé lép elő, egyre többször tányérra helyezett ételként és részletgazdag ábrázolásra lehetőséget nyújtó dologként látjuk viszont a halat. Pieter Claesz dohányzóeszközök, kenyér és hering kompozíciójával akár vallásos meditációra is biztathatja nézőjét, s nem különbözik ettől Luis Eugenio Meléndez csendélete sem, amelyen két rézedény előtt egy nyers halszelet és egy citrom található. Hogy valóban moralizáló képtípussal akad dolgunk, amely ráadásul a korszak vallásos, meditációt szorgalmazó magatartását szolgálja ki, azt igazolja Vincenzo Campi étkek között tevékenykedő asszonyt bemutató alkotása.

87