Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal

Pál apostol korinthoszbeli hívekhez írt, görög nyelvű levelében (I Kor. 39.) azt képviselte, hogy az emberétől eltérő húsok is vannak, mégpedig a barmoké, a szárnyasoké és a halaké. Azaz maga is az Arisztophanész által követett arisztotelészi-theophrasztoszi örökség folytatója lett, s feltételezhetően nem bölcselői megfontoltságból, hanem a korabeli közgondolkodás képviselőjeként.

Szent Baszileiosz, a keleti szerzetesség megalapítója, akinek munkáit a mai napig olvassák, állítása szerint is (Amphilokhosz ikonioni püspökhöz írt levele, Ep. 188. 14. kánon) a Septuagintdban, az ószövetség görög fordításában a hal fogalma alatt minden értendő, ami a vízben mozog. Közben ugyanakkor felsorolja, hogy időközben a hal fogalma alól kiestek például a cetek, a bálnák, a cápák, a delfinek, a fókák, a rozmárok, a fűrészhalak, a kardhalak, amelyek, ki tudja, miért, mégis vízben, avagy vízben is élnek.

A keresztény ember három forrásból juthat tehát húshoz, s ezek egyike a vízi lényeké, amelyet halászattal ér el. Az időszámítás szerinti 2. évszázadban élt az az egyetlen művével az utókorra maradt szíriai Oppianosz, akinek Halieutika (Halászat) című zoológiái és etológiái tankölteményét utóbb sokat forgatják és kivonatolják. A halászat titkait tárja olvasója elé a Bíborbanszületett Konstantin császár számára készült összeállítás is, a Geoponika 20. könyve. De hogy miként is látták a bizánciak a halat, azt egy Velencében őrzött szíriai kódex (Bibi. Marc. Gr. Z. 479. föl. 59v.), illetve Nazianszoszi Szent Gergely szentbeszédeit, homiliáit illusztráló kéziratok mutatják. Ugyanolyan egyszerűek ezek, mint a falképeken, pl a ciprusi Panaya Forviotissa 14. századi freskóján feltűnő halak.

A vallásgyakorláshoz szükséges ábrázolatok között előfordul a galileai tenger mellett járó Jézus és a halászó Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András találkozását bemutató képtípus (Máté 4, 19.), s magas számban találunk a jézusi csodatételt, a két hal és a kenyerek szaporítását bemutató képet (Máté 15, 32-39; vö. Márk, 8. 1-10.). (Pl. Heptapégón -Thabga - mozaikja)

5. (BAROKK HALAS CSENDÉLETEK)

A festészetben egyetlen képtípus akad, amelynek egyik változatában bőséggel szerepelnek halak. A barokk időszakában annyira kedvelt csendélet képtípusa ez. Viszonylag későn, a 17. század kezdetén válik a flamand, a holland és az itáliai festők tevékenykedése eredményeként autonóm műfajjá, ekkortól formálódnak népszerűvé a virágokat, gyümölcsöket, fegyvereket, könyveket, tárgyakat, konyhákat, asztali étkeket és terítékeket, piacokat ábrázoló kompozíciók.

Kamrában elraktározott vízi állatokkal (mégpedig két murénával és két rákkal) már Herculaneumban, a Szarvasok házának egyik freskóján is találkozhattunk. Az első századi ismeretlen festő a bőséget idézi meg azzal, hogy polcokra helyezett étkek nyersanyagait, szárnyasok, halak, gombák és gyömölcsök sokféleségét festette meg. Összegzés ez is, miként több, vele egy időben született római természetrajzi könyv, a bőség tárháza. Pliniustól tudjuk, hogy mennyire kedvelték a rómaiak ezt az enciklopédikus beszédet, képiséget: és azt is, hogy mennyire ügyeltek, hogy minden részlet valósághű legyen.

86