Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal

(IX0YZ) egyben mozaikszóként is használatos a keresztények körében, akik a keresztény mellett ekkor még fontosnak gondolták a görög hagyományt is (Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó = lészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér). Ráadásul Jézus tanítványai között is akadt halász, több is (Máté evangéliuma, 19).

A hal ekkor tehát a megkeresztelt ember szimbóluma, tulajdonságai egytó'l egyig krisztianizálódáson esnek át, s nincs olyan része, amelynek ne jutna keresztény értelem.

A delfint (amelyről az antikok sosem állították, vízi életmódja ellenére, hogy hal, éppen azért, mert ismerték és tisztelték Arisztotelészt, s ő pedig a delfint a halak és az emlősök köztes lényének mondta) a kései ókeresztény ábrázolások tanúsága szerint Krisztussal azonosították, hallá minősítették vissza, a delfin vált a halak (a keresztények) királyává. Ravennában, a S. Apollinare Nuovo bazilika káprázatos mozaikjainak egyikén a halászó Péter-Simont és Andrást láthatjuk, a hallal telis-tele háló mellett pedig egy delfin bukik elő a vízből. E delfin a parton álló Jézus megjelenítője, aki a feladatára, a lelkek ha- lászására figyelmezteti, s követőjének hívja a testvérpárt. E delfinalak végzi a tópartra érő evangelizáló Jézus és apostolai cselekvésének szimbolikus azonosítását.

4. (JERUZSÁLEMI SZENT KÜRILLOSZ: JÉZUS KIFOG TÉGED HOROGGAL, NEM AZÉRT, HOGY MEGÖLJÖN, HANEM AZÉRT, HOGY A HALÁL ÁLTAL ÉLETET ADJON NEKED." (PROKATEKÉZIS, 4.))

A Bizánci Birodalomban és a vonzáskörzetében tevékenykedő, a görög hagyomány fenntartásában érdekelt keleti egyházatyák - akik a latin egyházatyákkal ellentétben a teológiai kérdések mellett természettudományosakkal is foglalkoznak - általában a Teremtés kapcsán fejtik ki nézeteiket az érző lélekkel rendelkező állatokról, így a halakról is: munkáikban az arisztotelészi állattan és a Bibliához kötődő morális állatszemlélet kapcsolódik egybe. A 10. században íródott az antik örökséget hangsúlyozó Szúda lexikon, amelyben mintegy tízezer, a klasszikus szövegek értelmezését támogató címszó található, köztük állattaniak. Ezeket a címszavakat ugyan Arisztophanész Büzantiosz Epitoméja művéből emelték át, de bennük a (vélhetőleg Theophrasztosznak köszönhető) pszeudo-arisztotelészi Zoika ismeretei lelhetők fel. Arisztophanész, mondani sem kell, nem előzmény nélkül, az állatokat életterük szerint csoportosította, így hozta létre rendszertanában a vízi állatok kiterjedt csoportját.

A halak specifikuma - ezen, a bizánciak használta fogalmak tartalmát jól megvilágító munka szerint - a pikkelyesség.

S valóban, ezt minden bizánci mozaikon következetesen betartják, ha másként nem is, a kövecskék elrendezettségével. Igaz, akad listájuk azokról a halakról, amelyek nem pikkelyesek (pl. a muréna, a tüskés rája). S miként tény, hogy a halak közé csoportosítja a mű az úgynevezett puhapáncélosokat: a különféle rákokat is.

A Szűí/tí-lexikonnak köszönhető, hogy a mozaikok vízi állatábráihoz szöveges összegzéseket is tudott a keleti keresztény terület középkori embere társítani. De kétségtelen, hogy a halismeretet inkább a vallás szövegvilága tartotta fenn.

85