Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal
A Physiologus kéziratmásolatok tartalmi összevetéseként három csoport képezhető. Az eredeti, az 5-6. századi, majd all. századi szövegváltozatok jól tükrözik a könyvre igényt tartók halról való képzeteinek változását. Ami azonban mindegyik módosulás alapja, hogy a mű létrejöttekor még minden vízben élő állatot, a szó eredeti „hal” jelentése ellenére, piscis néven emlegettek. A Physiologus, mivel nem csak a görög kultúra örökségét folytató keleti kereszténység alakjainak fantáziáját izgatja, hanem az 5. században, fordítás révén, a latinitás világába is bekerül (e kortól kapja a nyugati világban a Bestiárium nevet), a nyugati világ halképét is meghatározta. Biológiai és morális felvetéseit végső soron ugyanúgy követi az utolsó nyugati egyházatya, Sevillai Isidorus, aki a halak legnagyobbikaként a Jónást is elnyelni kész cetet ismeri, amire aztán ugyancsak hivatkozik Cantipratensis, s akinek enciklopédikus munkája, az Etimológia a kolostorok és a klerikus iskolák fontos kézikönyvévé válik, mint Albertus Magnus, aki úgyszintén könyvet írt az állatokról, és abban hosszan értelmezi a halakat, vagy mint számos más skolasztikus vagy reneszánsz humanista. S a kései követők között ott találjuk a Hollandiában tanult protestáns pap Miskolczi Gáspárt is, aki 1702-ben adta közre a maga Bestiáriumít, amelyben erkölcsnemesítő szándékkal a halakat illetően is kifejti épületes gondolatait. (A munka valójában fordítás: Wolfgang Frantze lutheránus teológus História sacra animalium műve magyarítása - esetünkben mindez azt bizonyítja, hogy széles földrajzi térség népessége lehetett beavatva pl. a műben képviselt hal-fogalomba is.) A Physiologus, amely jelentős hatást gyakorolt a középkor gondolkodására, irodalmára, művészetére, nem egyéb tehát, mint a Bibliában szereplő ásványok és élőlények erkölcsi jelentésének kifejtése; egyfajta erkölcsi enciklopédia, eleje a 18. századig is nyúló európai természetképnek. Minden meghatározása bibliai idézettel veszi a kezdetét, majd természetbölcselőkre utalva, tekintélyüket latba vetve történik, nem egyszer a csodás jelenségek elősorolása által is bizonygatva, azon sajátosságok fölmondása, amelyek az ismertetett lényt jellemzik, s a keresztény embert bűnére, illetve erényeire emlékeztethetik. 3. (IX0YE) Hogy mára, természettudományi tartalmán túl, mi a hal értelme, ahhoz, monográfiák sora után állítható, a kereszténység járult hozzá nagyban, és nem is a keresztény elvek szerint alakuló tudomány, hanem a keresztény szimbolika. Az iszlámban például nincs a halnak vallási értelme, táplálék csupán, a göröghellenisztikus medicina nyomán kialakuló arab orvoslásban pedig gyógyszer- alapanyag. A görög és római hal (beleértve sok-sok vízben úszó állatot), az Alfához-hasonló formához jutva, sokféle, e formával nem azonosítható lénytől elhatárolódik. A hal a kereszténység előtti görög-római antikvitásban nem bírt semmilyen különös jelentéssel, hacsaknem annyival, hogy a mediterrán népeknél (azaz a civilizációs hagyományt létrehozó embercsoportok mitológiájában) mindig a termékenység, az élet bőségének a jelképe. A keresztény szimbólummá alakulásért több momentum is felelős, mindenekelőtt az, hogy a hal görög neve 84
