Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal
Ha áttekintem a képi ábrázolásokat, az azokon felbukkanó halak révén a fentihez hasonló problémára bukkanok? A tengeri vagy édesvízi lényeket bemutató megjelenítéseken látható, ma halként azonosított lények korukban halnak számítottak-e? Az antik mozaikokon és freskókon, majd a középkori táblaképeken különböző hordozóanyagokra változatos módszerekkel felrajzolt ábrákon felbukkanó vízi lények mindegyikét halnak gondolták-e? A kérdést természetesen filológiai módszerekkel meg lehet válaszolni: gyorsan ki is derül, hogy a vízi élettérben előforduló lények mindegyikét, mind az írott, mind a képi szövegekben előszeretettel úgy értelmezik, hogy azok, legyenek bár halak vagy sem, egy tulajdonságuk miatt a halak közé, a halak csoportjába sorolhatók. A hal szinonimája lehet a vízben élő lénynek. De a filológiailag megválaszolt dilemma ellenére mindenkor ott horgosul a kérdés annak feje fölött, aki éppen egy ábrázolást vizsgál (hacsak nincs az ábra mellé írva, mint az egyiptomi festészetben, az ábrázolt dolog neve is): azon áz található-e, amit éppenséggel vél, amit a maga szavával gyorsan s pontosan meg is nevez? Nem könnyű a korok-nézetei között tájékozódni. A minden lazaságtól, különösen a tág értelmű jelképektől purgált természettudományokon nevelkedett mai olvasónak/nézőnek a helyes olvasat előállításához tudnia szükségeltetik, hogy mily, nem egyszer rafináltan összetett kódok segítségével jut a szö- veg/kép szerzője a szülőkora szerinti értelemhez. (Ahogy azt is, milyen káosz születhet abból, ha pl. mai füllel hallgat egy régi zenét azért, hogy a korabeli értelemben hallja.) Thomas Cantipratensis polipot bemutató Bestiárium-részlete a jószág viselkedését mai értelemben is szakszerűen írja le. De ha ehhez a lábasfejűt ábrázoló .szöveghez annak idején egy ábrát szerzett volna valaki illuminátor, és ma csak ezt az ábrát ismernénk, azt bizonyosan nem úgy értenénk, mint a tudós szerzetes társai, azaz nem halnak, hanem annak, aminek ma a tudományos vizsgálatok eredményeként a tudományos közösség elfogadta. 2. (PHYSIOLOGUS) A középkor legelterjedtebb vallásos-szimbolikus munkájához, a Physiologushoz, népszerűségét és ismertségét bizonyítva, Európa és Kis-Azsia számos vidékén sok-sok illusztráció készült. E kézirat eredetije görög nyelvű, valószínűleg Alexandriában keletkezett, a második században, s az idők folyamán a kéziratai szüntelenül változtak, átdolgozzák, bővítik, a kor igényei szerint átalakítják azokat. A sok nyelvre lefordított, sokat forgatott kéziratokat a könyvnyomtatás megjelenése után számtalanszor kiadták - méltán tekinthető így a hal keresztényi tartalma leghatásosabb kialakítójának és elterjesztőjének. A munkát koptra, etiópra, örményre, szírre (azaz a görög mentalitású keresztények számára), majd pedig szír közvetítéssel arabra is lefordították - s ennyiben az, ha nem is az iszlám szimbolikára, de a köznapok praxisára is hathatott. A Pbysiologus az első olyan mű, amely a természetről szóló görög-hellenisztikus bölcseleti ismeretekkel és a kialakulófélben lévő keresztény allegorikus értelmezéssel egyidejűleg írja le a Biblia élőlényeit. 83
