Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

Magasba emeltem jobb karomat és meszeltem az eget, jelezve, hogy figyel­met kérek.- Példával szeretném érzékeltetni, mi történik Magyarországon! - eresztet­tem ki a hangom. - Személyes élményről számolok be. A teremben szorgoskodó nyolc-tíz nő, meg férfi eddig is megnézegetett, most azonban mindannyian rám figyeltek. És persze a főnökre, hogy bólint-e, ha előadóteremmé alakul át a munkahely? Olyasmit dörmögött, hogy ő is kí­váncsi. Arról kezdtem beszélni, hogy 1950-ben bevonultam katonának, mert kato­naköteles lettem. Akkor Debrecenben voltam újságíró és Budapestre szólt a behívóm. Egyenesen a hadsereg központi újságjához rendeltek, ahol mindjárt alkalmasnak gondoltak arra, hogy a külpolitikai rovat vezetője legyek. Szüksé­gesnek látták azonban, hogy menjek el három hónap tanulóidőre a párt köz­ponti lapjának, a Szabad Népnek a külpolitikai rovatához. Egyik rovatértekezleten, ahol én is szót kaptam, kifogásoltam belső vezér­cikkünk címét. Az volt a cikk címe, hogy „Európai béke”. Szerintem vagy vi­lágbéke, vagy semmi! Nincs olyan, hogy helyi béke. A rovatvezető megkérdezte, tudom-e, kitől származik a szóban forgó meg­határozás? Nem tudtam. Az arcomhoz hajolt, és szinte lehelte a szót, ami úgy hangzott, hogy Sztálin. Azt a rovatot akkor egy olyan illető vezette, aki mostanában az úgynevezett revizionista, tehát Sztálin-ellenes értelmiségiek nagy hatású csoportjában ta­lálható. Néztek az ügyintézők, de a többség üveg-merev tekintettel bámult. Itt-ott mintha kíváncsi érdeklődés csillant volna, de gyorsan kihunyt. Némelyek ol­dalra néztek. Talán el akartak határolódni a látványtól s a hallottaktól. Tűrés­határhoz, vagy afféléhez érkezett a mesém. Láthatóan nem értették a velejét. Új módszerrel próbálkoztam. Elmondtam, hogy tájékoztató füzet jelent meg nálunk a villamosítás előnyeiről. A brosúra címe Terjed a fény. A szöveg terjedelme 221 sor, ebből 93 szó Sztálin neve.- Nem gondolják, hogy visszatetszést kelt, ha valamiből túl sok van? - kér­deztem, de tudtam, hogy nem várhatok választ. Azzal folytattam, hogy egy adatgyűjtemény szerint Pytagoras tétele 24 szó, a tízparancsolat 179 szó, a Függedenségi Nyilatkozat 1300 szó, a fejes káposzta piaci forgalmazásáról ho­zott holland kormányzati rendszabályok együttese 26 911 szó. Zavart nevetgélés hangzott itt-ott, de le kellett mondanom róla, hogy meg tudom értetni, amit igazán akarok. Hogyan is érthetnék meg Bulgáriában, hogy a magyarországi pártértelmi­séget a vezeklés vágya vezérli, amiért részt vett az ország megkínzásában. És jóvátételi düh vezérli, amiért hagyta, hogy cinkossá tegyék ebben, anélkül, hogy tudott volna róla. Egyszerre volt becsapó és lett becsapott. A szégyen és a fölötte érzett irdatlan düh a jelenlegi tanácsadója. Nem tudja, mit tegyen. Van aki tudja? (folytatása következik) 78

Next

/
Thumbnails
Contents