Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Angalistván Ferenc: verse

ANGYALISTVÁN FERENC

Zsennye

a zsennyei palota homlokára írtad s írod mostan is emlékezeted titkait finom fűzek árnyékos felületén és bimbóikból kivöröslő rózsák illatában az öröm pompázatos csendjében

arany fény világítja át a háromszög hatalmas fennköltségét középpontjának mozdíthatatlansága teszi lehetővé a múlt káprázatának felvillanását s ugyanez az erő veszi is vissza időről időre a fényt

most ragyogsz s ragyogásodban megjelenik apád arca csendesen sétál a falu hosszán magas érinteden hó húzza sikátorait apád magad jelen testi korodat tekintve lehetnél az ő apja épp vagy bizonyos értelemben az is vagy

apád hosszú évtizedeket tol előre megszegi a könyvet s épp ahogy most akkor is jegyez bele életeket kicserélt testeket és a lélek izgalmas ritkán követhető játékát figyelsz a hó torlaszain túl állsz mozdulatlanságod

biztosítja számára a zavartalanságot a nyugalmas időt melyben megnyílnak a lélek kapui hisz mi másért is jegyzel és jegyzőnk használunk papírt s az anyagnak különféleképpen megformált felületeit festővásznat tollat

tintát s az ujjak játékának utasításait követő por alakú szerszámot mi másért folyamodunk meghallgattatásért felemelő és szerető szavakért a nyelv birodalmába mi másért kérünk bebocsáttatást mi másért fogy az idő és szaporodik

a lassan ismerőssé váló idegen anyag benned mint szívedben az otthonosság nehéz fájdalma mi másért feszíti mellkasunkat mi másért üvöltesz alig hallhatóan ott belül a titkos állomáshelyen szíved mi másért szakítja ki tüdődből a lefokozott életerőt

s mi másért nyeli a port mi másért üldögélsz csendben s mi másért figyeled óvatos szórakozottsággal a lélek por alakú formálódását az elemek erőterében mi másért szólít fel téged minden hajnali ébredésben a szigorú idő alakjában megjelenő gyomrod árnyékában

79