Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

Nagy gondolkodók asztaláról lehullott közhely-morzsák egyike volt ez. Özönével keringtek hasonlók azoknak a szemináriumi műveltségű középkáde­reknek a körében, akik jártasságukat akarták fitogtatni. Ezek egyike lehetett derék vendéglátóm is. Sejtésem szerint, otthoni összehasonlításban a pártköz­pont valamelyik alosztályán, vagy azzal azonos állami vonalon működött.- Egyetértek - mosolyogtam ismét. Kihúzta magát ültében és bántóan gátlástalanul meredt az arcomba. Gon­dolom, le akarta olvasni rólam, hogy őszintén beszélek-e. Kisvártatva előruk­kolt következő tételével:- A marxizmus kiiktatása nem azonos az igazság megtalálásával. Ehhez mit szól?- Fénylő szavak, amelyek megvilágítják önnön tartalmukat!- És tudja, kitől való ez a megállapítás?- Nem.- Drugare Gábor Mocsár mondta egy moszkvai értekezleten azzal kapcso­latban, hogy Magyarországon erre irányuló törekvés zajlik.- A marxizmus igazságainak helyreállításáért zajlik bizonyos törekvés ná­lunk.- Gyűlöletkampány a párt ellen.- Törvénytelenségek történtek, amelyekért a párt vezetői is felelősek.- A népeknek nem a kárvallottak vigasztalására, hanem békére van szüksé­gük. A szocializmus ellenségeiben most ég a megtorlás vágya. Tódulnak meg­fizettetni az őket ért sérelmeket, amelyek vagy voltak, vagy nem! Gondolja maga, drugare Csákk, hogy ők állítják majd helyre a marxizmus igazságait? A Petőfi Kör zászlaja alatt? Nem feleltem. Szúrósan, olyan mohó érdeklődéssel figyeltem kifelé az au­tóból, mintha nagyon érdekeset látnék.- Szóval ön ismeri drugare Gábor Mocsárt?! - dőlt hátra a köpcös és érez­tem, hogy ezúttal nem igényli a válaszomat. Azzal volt elfoglalva, hogy „rög­zítse” az élményt. Memóriáról gondolkozó kutatók magyarázzák, hogy erősebben megtapad az emlékezetünkben valami, ha az „exponáltság” pillana­tában kapcsoljuk meglévő ismereteinkhez az új információt, ha még „élő ál­lapotában” betagozzuk már meglévő tudásunkba. 7. A fővárostól délnyugatra, a Vitosa-hegység oldalában volt a szállóm. Fekete törzsű kőrisfák és tölgyek övezték, olyan sűrűn, hogy az ősz kora délutáni órájában szin­te éjszaka volt. A dértől lepett föld gőzölgött. Imitt-amott néhány arany színű, meg vörhenyeges levélke hullott a magasból. Mókusok ugráltak s amikor hirtelen lekuporodtak, úgy a fejük fölé kunkorították farkukat, hogy el is takaróztak vele. Lihegve jött velem az emeletre a tolmácsnő, hogy megmutassa, melyik az én ajtóm. Lift ugyanis nem volt a házban. Kedvessé formálta az ötven felettinek tetsző hölgyet a lazán fésült, hamu­szürke haj, meg a gyerekesen biggyedt, kicsi ajkak együttese. Zavaró volt vi­szont, hogy sóba nem tűnt el arcáról valamilyen bánat és aggodalom. A vörös szőnyeggel borított folyosó egyik ablakán kinéztem a lidérces he­gyi tájra, amit ő is megcsodált. 72

Next

/
Thumbnails
Contents