Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

- Nézze! - kiáltott fel váratlanul és elragadtatottan, miközben a széles ablakpárkány egy bágyadtan világló pontjára mutatott. - Ide még a nap is óvakodva süt be! - Rögtön riadtan körbefordult, mintha azt lesné, ki hallotta meg? Halántékára szorította keskeny kezét, majd rám pillantott és nagyon halkan mondta: „-Ja. Hier ist Vorsicht geboten.”

Weöres Sándor, Szombathely

Én is meglepődtem a szavain. Először magyar fogalmazása bájolt el. Szép volt, ahogyan a napsütést óvakodónak nevezte. Rögtön furakodott azonban bennem a praktikus kérdés is, hogy mi oka lehet itt a Napnak az óvatosságra?- Mért beszélt németül? - kérdeztem.- Véletlen - ütögetett aprókat a szájára és elfordult, mintha menni akarna, én azonban megfogtam a karját.- Árulja el, mért váltott hirtelen a német nyelvre?- Kérem, mennem kell.- Négy évig tanultam németet a középiskolában. Azt mondta az előbb, hogy itt óvatosság szükséges, vagy ajánlatos. Ugye? Javítson ki, ha nem pontos.- Nincs jelentősége. Sietnünk kell. Várnak lent.- Mért beszélt németül? Azonnal elengedem a karját, ha megmondja.- O, hát magyarországi svábok voltak a szüleim. Engedjen, kérem!

Elrántotta a karját. Önszántamból is engedtem volna már, mert kínosan érintett, hogy méltatlan helyzetbe keveredtem vele. A bocsánatkérés változatait la73