Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
találtam, hogy finoman olajozott kerekeken gördül itt az élet. Most is hang nélkül rebbent elém Rozi az illatos homályból, de csak tüzet kért. Ismeró'sök voltunk. Nagyokat szippantott a parázsló cigarettából s miközben szüntelenül játszott rengeteg nyakláncával, kifejtette, hogy a törvénynek el kellene tűrni azokat a törvénytelen dolgokat, amelyeket nem lehet megszüntetni. Jelesül a sarki kurvák ilyen tényezők. Jobban kellene becsülni őket. Érzéketlen és hálátlan feledés a sorsuk. Nem is várnak mást, mert nem annyira buták, hogy az agyukig érne a talajvíz, legfeljebb csak a pénzüket kérik meg. A bárányfelhős égen a Hold vékony sarlója bujkált s egyszer csak tüzes csík villant, csillag futott le a magasból. Valahonnan szellő érkezett és mintha hízelkedve simult volna az arcomhoz. 5. Egy sötétszürke öltöny, fehérnemű, meg néhány könyvtári könyv gyűrődött a bőröndömben, amikor világos szürkében kisétáltam Szófia repülőterén a vámosok övezetéből. Rontotta az összképet, hogy napszemüveget viseltem, továbbá vállamon lógattam a fényképezőgépet. Vicclapok ábrázolták így akkortájt az imperializmus ügynökeit, meg a kémeket. A kijáratnál elébem állt egy szüntelenül mozgó ádámcsutkájú, vékony férfi, meg egy tömzsi öregasszony és egyszerre kezdtek beszélni, amiből annyit értettem, hogy drugare Csákk, és végül annyit magyarul, hogy legyen üdvözölve. Hamar tisztázódott, hogy a férfi miniszteriális protokoll ember, az idős nő pedig az én tolmácsom lesz. Elvezettek egy VIP-várónak tetsző terembe, ahol néhány asztal körül tizenöt fős társaság álldogált. Az ajtóban barna bőrű, vastag szájú, erősen őszülő, zömök férfi ragadta meg a kezem, és anélkül, hogy elengedte volna, erőteljes tónusban beszélni kezdett. Levettem a szemüvegem és a belső zsebembe tettem. Az idős tolmácsnő hangja lágy volt, modora félénk és félszeg. Nem is mellettem állt, ezért csak annyit értettem, hogy a Bolgár Kommunista Párt nevében, Bulgária dolgozói és művészei nevében vagyok üdvözölve. S Bulgária népe őszintén reméli, hogy a magyar nép az ő kommunista pártja vezetésével elszántan védi szocialista vívmányait minden támadás ellen. Egyenesen hamleti mélabú és filozofikus töprengésre való hajlam tükröződött a szónok arcán. Pár pillanatig hosszabbnak találtam az időt, mint egész huszonhat esztendőm alatt. Azt fogtam fel mindenekelőtt, hogy itt nem engem üdvözöltek, hanem a hazámat. Azt képviselve kell tehát válaszolnom. Ámde, melyik Magyarország nevében szóljak? S mi legyen a cantus firmus, hogy igazat is mondjak, meg jó nyomot is hagyjak? Nagyapám szerint az igazság ismerete nélkül hazudni sem lehet róla. Egyiket sem tehettem, mert nem ismertem a magyar igazságot. Mondtam és írtam otthon én is ezt, azt, ágáltam egy jobb szocializmusért, de annak az eljövetele, az eljövetel mikéntje nem állt össze a fejemben. Nem volt rálátásom arra az egészre, ami akkor Magyarországon történt. Szorult helyzetbe kerültem hát ott, 68
