Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
Tájszólással beszélt, amiben csak az umlautos é volt igazán feltűnő. Ezt a hangot úgy lehet kiejteni, ha tokát ereszt az ember. „Megismerhetem” - mondta, miáltal megvastagodott a nyaka.- Pincér! - kiáltotta Dundi. - Pezsgőt! Mindkettőjükön látszott, hogy valahol már ők is vettek magukhoz itókát.- Emlékszel Dundi - ütöttem hátba, - hogy amikor Viktor Emánuel leváltotta Musszolinit és Badoglió tábornokot nevezte ki miniszterelnökké, akkor te rögtön mondtad, hogy az Bádog Leó? Jót mulattunk frenetikus szellemességeden. Sűrűn barázdált, kemény arca volt Dundinak s majdnem teljesen eltűnt a szeme a ráncok között, amint egy erőszakolt mosolyt produkált.- Kedves, hogy ezt mondod, de bizonyosan nem tőlem hallhattad ezt a dolgot.- Akkor talán Eötvös Öcsi mondta? - nyomakodtam beljebb „közös” múltunkba. - Az bizonyos, hogy ő elítélte a tábornokot és állította, hogy ebben egyetért veled.- Ki nem értett volna azzal egyet? - szólt közbe a lapos arcú, akinek az is jellegzetessége volt, hogy középen választotta el a haját. - Badoglió áruló volt - folytatta. - Golyót érdemelt volna! Túli Jóska mocorgott, sóhajtott, lehunyta a szemét és színtelen hangon azt mondta:- Könnyen osztogatjuk a halált. A középen választott hajú hevesen reagált:- Az áruló katonát főbe kell lőni!- Nem fogyik így túl sok lőszer? - kérdezte Jóska. A szmokingos magasra ugratta vastag szemöldökét.- Nem lőszer kérdése - szögezte le nyersen. - A japán hadseregben akkor is megkapta a magáét az áruló, amikor nem volt lőszer. Nyakától a derekáig egyetlen csapással kettéhasították.- O, — nyögött fel Jóska. - Jó, hogy nem ott élünk.- A hazaárulóknak Magyarországon is lakolniuk kell! így, vagy úgy! Van más vélemény?! Fejjel alacsonyabb volt Jóskánál, de széles vállú, előretolt állú, agresszív típus. Közelebb is hajolt Jóskához, aki játékos riadalmat színlelve, megadóan felemelte mindkét lapát-kezét. Meghozták a pezsgőt, a poharakat, új abroszt, virágot, stb. Három pincér sürgölődött körülöttünk. Körmömmel a jeges vödörben álló üvegre pöccintettem és egyik pincért jó hangosan utasítottam:- Ugyanebből még kettőt! 3. Már délben elkezdődött búcsúztatásom a szerkesztőségben. Ott adta kezembe fotósunk a fényképezőgépet. Előző napokban megállapodtunk a főszerkesztővel, hogy majd folytatásos és képes beszámolót írok az utamról. Most, miután Dundiék megérkeztek, az asztalunk és székeink újrarendeződése során 61
