Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"

taim, az éppen kihordott írásaim belső-külső világa, hogy ez a Pécshez is kötődő nyomvonal nem hagyott bennem visszajáró emléket.”

2001-ben terjedelmes breviáriumot állítottam össze a Várkony Nándor szerkesztette Sorsunk 1941 és 1948 között megjelent számaiból.17 A kötetbe Mészöly Miklósnak a Sorsunkban megjelent három elbeszélését is fölvettem. A gyűjtemény már Mészöly Miklós halála után látott napvilágot. A könyvet - kísérőlevéllel együtt - már csak Mészöly Miklós özvegyének, Polcz Alaine- nek küldhettem el. így válaszolt 2002. december 19-én kelt levelében: „Örvendtem, amikor megláttam nevét, megláttam az aláírását! Köszönöm szépen a könyvet. Öröm, hogy Miklós talán legjobb fiatalkori írása van benne. Biztos, azért is választották ezt. Nagyon szép, érdekes és dokumentum jellegű is. Betekintést nyer az ember az akkori pécsi szellemi életbe. Ami bizony nem volt kis dolog. Miklós mindig az Urbsnak tekintette Pécset.”

*

1948, a „fordulat éve” után, a berendezkedő kommunista hatalom, a pártállami diktatúra, a művészetek területén a szocialista realista ábrázolás iránti kívánalom egyre légritkább viszonyokat teremtett a java írók számára. Mészöly Miklós egy ideig még kísérletezett a megjelenéssel. Tájékozódott, kapcsolatot keresett, és kéziratot küldött pesti folyóiratoknak és a Sorsunk után a Pécsett megjelenő „első” Dunántúlnak. Kritikája jelent meg a Diáriumban18, cikket írt a Politika című lapba19, a Válasz közölte egyik elbeszélését20, egy másik elbeszélése a pécsi, mindössze három számot megért, Katkó István szerkesztette „első” Dunántúlban látott napvilágot.21

Az 1950 és 1953 közötti legzordabb években Mészöly Miklós nem publikálhatott, a lapokban nem jelennek meg írásai. Szilágyi Dezső, szekszárdi iskolatársa állt mellé, aki akkor a budapesti Bábszínház igazgatója volt, és Mészölyt itt néhány évig dramaturgként foglalkoztatta, és a Bábszínház Mészöly néhány - a színház számára írt - bábjátékát is bemutatta. Mészöly Miklós ekkor a bábjátszás elméleti kérdéseivel is szívesen foglalkozott, és még 1961-ben és 1967-ben is részt vett a Pécsett rendezett Országos Bábkonferencián illetve Országos Bábjátékos Napokon.

A Sorsunk, majd az „első” Dunántúl után 1952-ben indult új irodalmi folyóirat Pécsett, ugyancsak Dunántúl címmel. (Ezért ezt „második” Dunántúlként emlegeti az irodalomtörténet.) Szerkesztője Szántó Tibor volt, aki maga a folyóirat első számait - melyek a szocialista realista irodalom kívánalmai szerint álltak össze - puszta „nyomdai betűmintakönyvként” emlegette. Később a folyóirat az értékes magyar irodalom és az irodalmi életből korábban kizárt írók mellé állt, és a 10. számtól kezdve már - többek között — Kodolányi János, Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Mándy Iván, Keresztury Dezső, Nemes Nagy Ágnes, Rába György írásaival találkozunk. A Dunántúl először 1954-ben közölte Mészöly Miklós Sziklák alatt című elbeszélését, majd 1956-ban további két, szépirodalmi jellegű írásának adott helyet.22 Az író Hétalvó puttonyocska című, meséket tartalmazó kötetéről Lengyel Balázs írt elismerő kritikát a folyóiratban.23 „Erőteljes, szép magyar nyelv hor31