Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

kapocs is volt Babitshoz, az elődhöz aki itt gyermekeskedett. „Pécs: itt járt ő iskolába [...]. Tudom: a kövek olyik utcában vagy sikátorban még ugyanazok, melyeken ő járt”. Mesterét bálványként tisztelő, tőle, mint példaképtől tanulni vágyó ifjú gondolatai lehettek ezek, aki a genius locit megragadva, vágyott a költői tehetség, az ihlető erő közelébe férkőzni. Ezt a képet a pécsi miliő némiképp árnyalja. Uj hatások érik szellemi téren, a csöngei egyhangúság után pezsgőbb élet következik az új környezetben. így ír első élményeiről Babitsnak: „Felségesen érzem itt magamat — igaz, hogy még csak egy hete vagyok itt és ennyi idő alatt még én se tudok megunni egy várost. Legnagyobb meglepetésemre, professzoraim egy csöppet se salabakter-emberek, minden előadásuk érdekes és élvezetes.” Weöres Sándor tanárainak hatása alatt tovább formálódik. Nagyban befolyásolja látásmódját Fülep Lajos és a Weöresnél 17 évvel idősebb irodalomtörténész, Várkonyi Nándor, akivel barátságba is kerül. Várkonyi első találkozásuk után, ami 1933 nyarán történt, ezt a képet őrizte a költőről: „kicsi, sovány ember, diákos, arca is sovány, de nagy fekete szeme ragyog, mint a kárbunkulus. Mozgása csendes, szinte félénk, szemét nem veszi le arról, akivel beszél”.1“ Pécsett többször találkozik Weöres Berda Józseffel is, akit — Babitsnak írt beszámolójából tudhatjuk - ’33 nyarán vendégül látott csöngei otthonában, együtt borozgattak. A pécsi egyetemi életnek köszönhetően új ismeretségek, barátságok köttetnek kortársakkal is: Takáts Gyulával, Tatay Sándorral, akikkel irodalomszervező tevékenységbe fog.

Weöres Sándor szellemi, irodalmi baráti körének négy-öt fiatal tagjával és Várkonyi Nándorral legendás albérleteinek egyikében folyóirat alapításba kezd, melynek az Ottorony címet adják (Pécs történelmi jelképére utalva). Weöres Babits Mihályt kéri fel az induló folyóirat bevezető cikkének megírására, ami el is készül. Érdekes, hogy Babits köszöntőjének üzenete mit sem veszített aktualitásából a hosszú évtizedek során. A XXI. század fiatalságához épp úgy szólhatnának e buzdító sorok, mint egykor a pécsi irodalmár ifjakhoz." Weöres 1933. december 5-ei levelében ezért köszönetét fejezi ki: „Nagy öröm és biztatás nekünk, hogy az ’’Ottorony” Mesterünk bevezetőszavaival indulhat. Még idejében érkezett az ’’Üdvözlet”, ugyanis azt határozta a társaság, hogy az ’’Öttorony” első számát 1934 január 1-i dátummal, karácsony előtt néhány nappal fogják megjelentetni.” Weöres ugyanakkor azt is megvallja Babitsnak, attól tart, hogy a pécsi egyetemi ifjúságban nem talál majd olyan „szellemi erőket”, ami a szegedi egyetem hasonló társadalomtudományi, irodalmi, művészeti szerepet betöltő társaságát, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát jellemzi. Beszámol Babitsnak arról is, hogy az Öttorony első száma anyagilag biztosított, hat nappal később Fülep Lajosnak pedig azt írja, hogy a leendő újságba 4-5 számra való anyag (vers, novella, tanulmány) összegyűlt már. Noha Várkonyi Nándor kétsége12 beigazolódott: a folyóirat alapítás nagy terve végül hamvába hullott, a közös munkának mégis lett hozadéka. Az irodalmat művelő szellemi baráti kör hosszú időre összekovácsolódott és az évek folyamán újabb tagokkal (pl. Csorba Győzővel) bővült. Babits Mihály cikke sem maradt kiadatlan, a halála évében induló Sorsunk c. folyóiratban jelent meg először 1947-ben.

Ez a hónap Babits Mihály pályája szempontjából is jelentős, hiszen ekkor, 1933 decemberében jelenik meg az Elza pilóta vág)' a tökéletes társadalom című

92