Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

tudományos-fantasztikus regénye a Nyugat-könyvek sorozatában, és szintén ez év végén adja közre a milánói Genio Kiadó A gólyakalifát olasz nyelven. Az őszi, téli idó'szakban eszme- és politikatörténeti tanulmányait készíti, amelyek (mint például az Elfogy a magyarság.?, Ny, 1933. okt. 1., Minden a szón midik, Ny, 1933. okt. 16., Nemzet és Európa, Ny, 1934. jan. 1.) sorra jelennek meg a Nyugatban. A János szanatóriumból hazatérte után, november 26-án családja, barátai és kollégái körében 50. születésnapját ünnepelte.

Weöres Sándor 1933. december 5-i levelében arról ír mesterének, hogy egy „hosszabblélegzetű” íráson dolgozik mely Az üres szoba címet viseli. Hozzáteszi: „30-50 stancából fog állni és félig-meddig bölcselkedő jellegű lesz. Iszonyú lassan haladok vele, egyre idegesebben és nehézkesebben csinálom a költeményeket.” Feltehetően ez az „egyetlen újabb vers”, ami tavaszra elkészül, és amit márciusban kelt leveléhez mellékel: „Karácsony óta azt az egyet szültem, de ez legalább irgalmatlanul hosszú. Csak a minősége egyenes arányban lenne a terjedelmével.” Az üres szoba (1934) először A kő és az ember c. második kötetében jelent meg. Várkonyi Nándor, aki a Weörestől kapott vers eredeti példányát, érthető módon féltve őrizte, nem mindennapi küllemét emelte ki. Avers letisztázott példányát saját találmányú ún. runó-betűkkel rajzolta meg Weöres, minden stanza külön lapon, iniciálékkal díszítve szerepelt egy kis füzetbe kötve.

Említést tesz egy Halálos című régebben beküldött kisprózájáról is, amit - mivel egyetlen példánya sincs belőle - visszakér Babitstól abban az esetben, ha nem felel meg közlésre a Nyugat számára. Ez az írása a Nyugatban nem jelenik meg, de úgy látszik, visszapostázása sem történt meg, mert a Kosztolányi- hagyatékban maradt fönn a kézirat.

Ahogy Weöres egyre jobban feltalálja magát Pécsett és végre szellemi műhelye is létesül, úgy ritkulnak Babits Mihályhoz írott levelei. Következő ismert, Babitshoz szóló levele már 1934 tavaszán készül, március 23-ai keltezésű. A dátum nagy jelentősséggel bír, fontos mérföldkő Weöres Sándor életében, hiszen két nappal korábban, 21 -én lát napvilágot nyomtatásban várva- várt eső verseskötete, melyből tiszteletpéldányt küld Babitsnak. Az első könyves költő leveléből - azontúl, hogy nagyon elfoglalt a könyve szétpostázása miatt, valamint, hogy ezt a Húsvétot is Sásdon, Iván nagybátyja családi körében tölti - megtudhatjuk, hogy mellékel még egy „kritikai-példányt”, s kéri, értesíttessék a szerkesztőségen keresztül, ki fogja bírálni és melyik számban. A Nyugat 1934. évi 10-11. számában Illyés Gyula írt a Hideg van című kötetről.

A Nyugat egy teljes év kihagyás után 1934. augusztus első felében tesz közzé újabb három Weöres-verset (.Hajnali dal, Esős éjszaka, Öldöklő magány), amit a fiatal költő augusztus 8-i levelében siet megköszönni Babitsnak. Hozzáteszi: „Régebben megjelent verseimért Nyugat-könyveket szoktam kapni... most mindeddig semmi sem érkezett, pedig különösen Mesterem Világiroda- lomtörténet-éhez nagyon szeretnék hozzájutni, és mindeddig nem tudtam megszerezni. Nagyon kérem, honorárium fejében tessék elküldetni számomra, ha lehet.” Valószínűleg a Nyugat korábban már említett adóssága1’ nem tette lehetővé a tiszteletdíjat, így Weöres Sándor Nyugat könyveket kapott viszonzásképpen, amiket örömmel fogadott. Az áhított Babits-mű, amelynek

93