Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Tornai József versei
Arany |ános szakéIIszárítón Férfi lettem, s mit találtam Szerelmet bogánccsá-váltan. Körülnéztem, s állt előttem rothadásba málló testem. Miket hittem, min rágódtam dogmákon nevelt agyamban, Nem leltem elmét, bár egyet, aki fejtől-lábig megnyert világ-ábrája hívéül, vakok ellen menedékül. Haj, mert nem volt olyan mester, ki nem fogott mellé egyszerkétszer: s mindent szentnek hinni, annyi, mint gyerek-maroknyi igaz tétellel világnak szállni, akár hársvirágmag. Röpülhet így és virulhat, látva szakadék-útunkat: megmaradhat így az ember? Bír-e még a káosz-renddel öldöklésekben, tisztátlan eszmék katedrálisában? Nem tudom, szörnyű-e, szép-e? eloszlunk az örök-kékbe, nem lesz hírünk, szellem-nyomunk, csak a föld helyére tolult elemek, atomok tánca új zenébe, tobzódásba.
