Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Tornai József versei

Egyidejűségek

Én már egész kisfiúkoromban láttam azt az öregembert,a ki akkor a denevér-leső gyerek volt a ház előtti fűbojtos árokparton.

Templomba jártunk és Tóth Irént szerettem, mire megjöttek a nchézbombázók éjjel és féltünk.

Minden egyszerre történt: most már látom, első osztályos ugyanakkor lettem, mikor megházasodtam és szégyenkezés nélkül toltam kislányomat a gyerekkocsijában.

Shelley-t olvastam nászutunkon a füredi gyermekláncfű közt és bevonultam katonának, a láda fogantyúja marta az ujjam.

Hogy sírt anyám! Azt hitte, eltalál egy golyó az utcai harcokban.

A fölrobbant iskolában valaki fölolvasta A föl-földobott követ és Adyt csodálom és Baudelaire-t és lovakat, teheneket őrizek az oroszoknak éjszakánként.

Az ágyuk-tankok csak dörögnek a haláltusáját vívó Dunántúlon.

Mennyi lányt láttam és mennyi borúlat volt a szívemben: mi lesz az énekléssel, az írással?

Befogták szám az idegen és a honfitársi fúriák, pedig még harmincéves se voltam.

Csak ma történt, éppen ötven éve, megkérdeztem egy zászló-szemű asszonyt: szerelmem őrület-e? Es végigcsókolóztuk a hársfasort, lobog még lángunktól a hegyoldal.