Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Aranyi László: Nagy Árkánum
téboly tisztul tudássá. Rejtett csak a beszűkült számára van. Sugallat-örvény forgó fátyla, nyúlik-tágul a máshogy. Görcs íj-húr, felpattanó fedél. Sebzett átkok. CSÁSZÁRNŐ Kövér, nagyseggű nők, bújtam hozzájuk kéjre-ajzott, reszkető kölyök-pótlékká váltan. Friss tej- és ázott tavaszi földíz: próbáltam szeretni őket. Akár anyámat. Termésnek béklyó a termő, földközeli haldoklásra ítél, s azilumod foglya vagy. Formát ölt a testetlen, csontjaink mankók, a szentély széttárt luk. Renddé kopik a kaland. Mostoha Föld! Csöcsös, íist-seggű dajkánk. Lázadót csókolsz, kísérőd élősdi papját. CSÁSZÁR Apám óvatos, megfélemlített, mintha a Templom titkait őrizné. Falán kétszer dőlt ki a piától, míg én naponta görbültem segg-részeggé. (A drog csak gyanú.) Útját kereső szokatlan szentség cimborájává lett; tűrt szótlanul, midőn át-átlépte a bűnöző-lét képlékeny határát a burjánzó, az elfajult. A Nőstény lúg-, a Flím savtirannus, s az oldhatatlan minőség biztos bukásuk. 52
