Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Czakó Gábor: Imre király és Csucsundra, Örök intelmek
CZAKÓ GÁBOR Imre király és Csucsundra Hölgyeim és uraim, hadd kérdezzem meg halkan, akad-e köztünk valaki, aki soha életében nem rezzent össze váratlan éji neszre, kiáltásra, rossz hírre, vagyis sosem félt? Sajnos, ijesztgetnek minket eleget: a filmipar egyik alapcélja a rémítés. Ismerjük a szólást: az iildöztetési mánia leggyakoribb oka mifelénk az üldözés. Hogy telefonunkat lehallgatják, szaglásznak utánunk, egy rossz szavunkért kirúgnak. Idő kell hozzá, hogy rájöjjünk: akkor is megeshet, ha berezelünk, akkor is, ha nem. Az ember élete állandóan kockán van, most is. A tiszta, száraz érzés viszont rajtunk is múlhat. Kassai Lajos, a kiváló lovasíjász éveken át tanulmányozta saját bátorságát-fé- lelmeit. Egy időben nyereg és kantár nélkül lovagolt, hogy lássa, miként bírja, hogyan érez-viselkedik olyankor, ha megbokrosodik a ló, és nincs mivel fékezni, irányítani, s milyen érzés leesni. Ezt írja könyvében: „A bátorság nem n félelem hiánya, hanem ennek az érzésnek a tökéletes ellenőrzése. Nincs olyan, hogy bátor ember. Vannak helyezetek, melyekben bátrak vagyunk, és vannak olyanok, amelyekben gyávának bizonyulunk. ” (...) „Minél inkább keresi valaki a biztonságot, annál inkább halott, és minél jobban szembe mer nézni a kihívásokkal, annál inkább él. ” 1203-ban a kelekótya /András herceg, a későbbi II. András harmadszor szított testvérháborút édesbátyja, Imre, a törvényes uralkodó ellen. Ezúttal a királynál nagyobb erőt sikerült összetoboroznia. A szembenálló csapatok már fel is sorakoztak a Dráva melletti Varasd közelében, amikor Spalatói Tamás krónikája szerint Imre „így szólt övéihez: »Ne kövessetek, hanem maradjatok itt egy kis ideig.« Azzal letette fegyvereit, csak királyi pálcáját vette tnagához, lassan az ellenség táborába ment, elhaladt a fegyveresek sokasága között, s hangos szóval kiáltotta: »Hadd lássam, ki merészeli kezét emelni a királyi nemzetség vérére?« Ekkor mindenki kitért előle, senki nem mert ellene állni, hanem széles utat nyitottak neki. Odament testvéréhez, és elfogta; kivezette a táborból, és egy várba záratta. ” Imre király András hadánál sokkal nagyobb erőt mutatott: bátorságot! Félelmét benső ellenőrzése alá vonta. A külső erő jeleit, a fegyvereit látványosan mellőzte. Erre mindegyikük félve, szégyenkezve letette fegyverét, és a király előtt térdre hullva irgalomén esedezett. - Mármint a pártütő András hívei - 0, mivel igen kegyes volt, mindenkinek megbocsátott. ” Vajon mihez kell nagyobb bátorság? A lázadó kivégeztetéséhez, vagy a kegyelemhez? Imre példaképe, Szent István is elbocsátotta merénylőjét. Sőt, amikor 1030-ban ripityára verte Konrád német császárt, és egész hadát Bécs- ben bekerítette, majd elfogta, akkor ahelyett, hogy a kor szokása szerint kitolatta volna a katonák szemét, megetette, és elbocsátotta őket. Honnan vette a bátorságot István és Imre? Királyságuk jogos volt, uralmuk tisztességes, ugyanis közvetlen kapcsolatot tartottak az Igazsággal, aki egyre bíztat: én vagyok, ne féljetek! 53
