Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Szolnoki Szabolcs: A jelenkor zamata
a dolgot a diplomaképekhez is, mert onnan indult az ötlet. A diplomamunkám egy kép- együttes volt, ez így van általában mindenkivel, de az enyém egészen rendhagyó dolog volt. A diplomavédésen a népes egybegyűltek számára nem akartam ezzel elhencegni, de volt egy komoly megrendelésem, egy nagyobb méretű munkám. Az volt a feladat, hogy egy egri villa nagyméretű tereit kellett „kidekorálni” eredetileg falfestményekkel, aztán én pannóra váltottam, tehát olajfestményeket készítettem, részben azért is, mert ez pont az ötödik évre esett, így a képeket elszállíthattam és diplomamunkaként bemutathattam. Tulajdonképpen egy teljes évet, tizenkét hónapot dolgoztam Egerben, s közben lediplomáztam. így elsőre körülbelül tíz kép volt, amik a falakra kerültek. Ez egy 6x15 méteres alapterületű tér volt, s az alap elképzelésbe beiga- zodóan azt találtuk ki a belsőépítésszel, hogy itt egy komoly, reprezentatív fogadóteret - ez egy magánháznak a belső tere egyébként, de annak a „fő” tere, tulajdonképpen egy nappali, ami elég gigantikus méretűre sikerült - fogunk kialakítani. Az elképzelés, az alapötlet egy reneszánsz palotabelső volt, s ezek nem a pompáról, a fényűzésről szóltak. A Velence környéki villákat tanulmányoztam előtte, hogy azoknak a világából vegyen át valamit ez a dolog. Az ottani villák egészen a reneszánsztól, sőt korábbról indulva mutattak fel példákat erre. így nem valami fényűző dolgot akartunk itt létrehozni, hanem hogy valamilyen módon a hagyományhoz kötődjön ez a dolog. Ez egy modern tér, egy modern épület, amibe bekerült egy meglehetősen régimódi elem, nevezetesen ódivatú festmények egy egyszerű, tiszta reneszánsz formaelemekből építkező falburkolat közegében. Érdekes összhatás jött létre azáltal, hogy a burkolatba beépítették a festményeket. Nem kaptak keretet, hanem pillérek tagolják őket. — Tehát akkora vásznat választottál, akkora képek születtek, amekkora hely volt1- Igen. Beleterveztük együtt a belsőépítésszel a burkolatot, egyszerű, letisztult formákat - reneszánsz kosárgörbéket, pilléreket, lábazatokat - felhasználva. Ez egy szimmetrikus tér volt, aminek a két végfalára két hatalmas kosárgörbében záródó kép került, körülbelül 260 x 240 cm-esek. Volt két- három ajtó is ebben a térben, és ablakok is, ebbe illesztettük bele az architektúrát, és ez az architektúra foglalta magába a képeket. Valamiféle illuzion- isztikus hatást próbáltam némelyik képen elérni, mintha az ember ülne egy kerti lakban, és kiláma a kertbe, ahol történnének „dolgok”: dombokat látnánk, emberek jönnek-mennek, tehát alakos jeleneteket helyeztem el ezeken a képeken, amik egy része antik és itáliai tájkörnyezetbe voltak helyezve. Amúgy mindegyik képnek más volt a témája, más jelenetek voltak rajtuk, tehát nem volt itt szoros összefüggés. Annál is inkább, mert az egyik ilyen falfelületet egy ún. „kardfallal” bontotTorta 99
