Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Végh Attila versei

és midőn szörnyek teste suhan át rajtam, érzem, vírusa vagyok egy sötét gondolatnak: én, az ember, ide szellemirtónak jöttem.

Végül a Marson is csak parasztok maradnak.

Egymásodperces

Az Idea föntről figyeli életem. Ideásít.

A magyarokhoz

Jó volna csak olyan verset írni, aminek egy lopott cím a címe, minden sorában jól orra bukni, rákenni a vért a teljes rímre.

Jó volna olyan életet élni, amilyet bárki, bármikor, bárhol, tudni, hogy ez a jövő már régi, nem remélni semmit a híg nyártól.

Átélni csak a díszletvilágot, nem hinni semmi zsinórpadlásban, széllel bélelt akárkiként már ott lenni eleve, hol elmúlás van,

őrt állni, légüres tekintettel, semmi se látni, csak széjjelnézni, az élményfürdővé fogyó tenger vizében lábmosva felidézni,

amin még soha nem járt az eszem, így lenni a butaságig látnok: ,;Féljetek, magyarok, senki lettem! lm, meghódítottam őshazátok.”