Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Kulin Ferenc: 1943 - Szárszó
KULIN FERENC 1943 - Szárszó A TÁBORI ÉLET SZÉPSÉGEI ÉS VESZÉLYEI Tisztelt Tanácskozás! Amikor arra vállalkoztam, hogy felidézzem a hatvanöt évvel ezelőtti szárszói konferencia eseményeit, a lelkem mélyén engem egy huszonegy esztendeje kezdődött politikai kísérlet kudarcának a titka izgatott. Az 1987-es lakiteleki tanácskozás következményei: a magyar szellemi és politikai élet akkor felszínre került, s azóta is tartó, kezelhetetlennek látszó feszültségei: a népi-nemzetei és bal-liberális szembenállásban tetten érhető végletes polarizáltsága figyelmeztetett arra, hogy jelenkori kríziseinknek nemcsak az oka, de még a természete, a mibenléte sem érthető meg a kommunista diktatúrát megelőző időszak alaposabb ismerete nélkül. Mert igaz ugyan, hogy az a politikai fordulat, amelyet rendszerváltozásnak nevezünk, a hétköznapok világában meglepően csendben és békésen zajlott le, a hatalmi szféra tektonikus mozgásai vulkanikus erővel lökték a felszínre a magyar szellemi élet fél évszázadig lefojtott robbanó ve- gyületeit. Az első pillanattól, tehát 1987 szeptemberétől kezdve érezhető volt, hogy a népi írói mozgalom szellemi örökségét vállaló gyülekezet - hirtelen növekvő népszerűsége arányában - mozgósítja az ellentábort; mégpedig nem a rivalizálás demokratikus játékszabályainak követésére, hanem a legnemtelenebb indulatok — a rágalmakkal gerjesztett, tömeghisztériává felkorbácsolt gyűlölködés - harci eszközként való alkalmazására késztetve azok vezetőit. Jobbról és balról egyszerre vették tűz alá a lakiteleki programot megalapozó szellemi örökséget, s próbálták diszkreditálni annak képviselőit. Az egyik oldalról a nacionalizmus, az antiszemitizmus, a szélsőjobb iránti nyitottság, a másikról a kommunistákkal való kollaborálás, s a diktatúra kiszolgálásának a vádja fogalmazódott meg. S hogy ez a harci taktika mennyire eredményes volt, azt nemcsak az első kormánykoalíció tiszavirág életű története bizonyítja, hanem annak a nyelvi háborúnak a következménye is, amely a hatalmi küzdelmeket kísérte. Ma azok nevezik magukat baloldalinak, s szocialistának, akik a legszélsőségesebb neoliberalizmus doktrínáit képviselik, s azok igyekeznek bizonyítani jobboldaliságukat, akik - ha komolyan vennék lakiteleki származásukat - az igazi baloldalt képviselhetnék. Mert - ne felejtsük el - az örökség, amit Lakitelek a népi írói mozgalomtól vett át, egyszerre volt nemzeti és tisztán, egyértelműen baloldali. Kodolányi, Illyés, Féja, Veres, Bibó és Németh László nem ideális kapitalizmust, hanem minőségi szocializmust akartak. Hatvanöt évvel a negyvenhármas szárszói rendezvény után tulajdonképpen csak két kérdésre kellene választ találnunk. Miben rejlett ennek az örökségnek Keresztutak metszéspontján - konferencia a Magyarországi Református Egyház Soli Dei Gloria konferencia- központjában Balatonszárszón 2008. augusztus 11 és 17. (Az előadók között: Bogár László, Vass Csaba, Teliér Gyula, lánosi Zoltán, Pokol Béla, Bölcskei Gusztáv, Orbán Viktor, Szabó István, Bertha Zoltán, Alexa Károly, Kiss Réka, Monostori Imre, M. Kiss Sándor, Andrásfalvy Bertalan) 82
