Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Pusztay János versei
PUSZTAY JÁNOS Versek gödöllő és gyöngyös között járok mintegy félúton egy darabig még vitt a hév hamis a vonat korai végállomás onnan már csak gyalog tovább autópályán húznak el az igyekvők nekem marad a láb lassan közelebb kerülnek a kék hegyek előbb-utóbb mindenki odaér már nem rohanok gyalog megyek a kék hegyek mögött végtelen s fényes a tér * rögtönzések sora az élet témákat dob fel a sors előre tervezni nem visz rá a lélek a pillanat döntése a só meg a bors a nyomtatott mű- kimerevített improvizáció - nem vonz csak az új gondolat izgat legyen bár borzos torz addig élek míg valami eszembe jut az ötlet tölti fel a szellemi akkut végül csak egy gondolat lesz mi megtalál a végső elv a halál * nemes a fém mit minap ültettek belém s bár értékben nőtt testem anyagi állaga de közelebb kerültem-e a titánokhoz általa * (Vasks: Balsis 'hangok') - lett zeneszerző művére megszólal a csend előbb halkan nyikordul mintha álmában (akár az a bizonyos villamos) s elhallgat megint majd újra kezdi halk nyekkenés talán csak képzeled a némaságot hanggá üti a képzelet aztán megint nyekergés nem bír magával a természet csendje lázad mert a csendet alig érti valaki már 69
