Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Pusztay János versei
egyre csak a zaj a moraj a csörömpölés a robaj a dübögés a kattogás a dübörgés a zakatolás hangok káosza a világ tohuvabohu aztán újra csend majd kezdődik megint derűre ború a robbanás előtt mintha karmester intene be a zilált hangok között lassan beáll a rend harmónia születik akár a csend * bár fáradok még mázolok új meg új rétegeket a régi képre takarja mész hiába lepereg minden nem menekülhetsz bárhova mész ősz van visszavonhatatlanul a természet órája átáll téli időre az én órám már régen télire váltott, s a nyarat reméltem, én, dőre ősz a haj ősz a szakáll nem divatból, nem, mert ez a trend, hanem kényszerű természeti rend ősz van nincs már meleg csak hideg éjjelek s langyos napok ha egy pillanatra a napra nézhetek már-már boldog vagyok kétségből kétségbe száll virágról virágra az őszi méh hogy teljen a kaptár s nem veszi észre mérgez már a nektár sok apró öröm lopja az időt de a nagy időtolvaj elkerül akinek, ha meglop is, az ember ősszel is örül csillogó mozaikköveket egésszé csak a lélek habarcsa köthet apró szeretgetések ideje jött el vágyam, ha lehet, csak ennyi, taníts meg még egyszer újra szeretni 70
