Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

hanem hogy gyönyörködjék benne. Asztalhoz ült, s a másik kettőt is hellyel kínálta. A vén nemes tiszteletből állva marad, ha Nádasdy nem formed rá; így leporolva fényesre kopott nadrágját, félvalaggal a székre telepedvén, szája szélét rágva hallgatott. Tahy is várta a rendelkezést, mivel rangbéli szóljon először. A nádor beparancsolt egy inast, bort hozatott, addig is félig lehunyt szemmel méregette Taróczit és a főkapitányt. Berendelt egy deákot is, hogy legyen, ki a levelet olvassa. A homályban ki nem betűzi, különben is, erre tart egy sereg írástudót.

Az inas kitöltötte a bort. Kupát emeltek, de nem mondtak áldomást. Majd ha vége a viadalnak. Egyik jön, a másikat hozzák. így megy ez.

Végül kopogás hallatszott, a szolgálattevő jelentette, hogy megjött a deák. Belépett, meghajolt, várta, hogy szólítsák. Nádasdy rápillantott, s mindra ott se lenne, ivott tovább, bortól csöpögő bajszát egy damasztkendővel felitatta, a kendőt összehajtogatta és maga mellé tette. — Akkurátus - gondolta Tahy. Más a drága holmit dísznek tartogatná, ez meg a száját törli, mint egy darab ronggyal. A nádor gondolataiba merülve kitartóan hallgatott. A csend beterítette az asztalt, s úgy megülte a lelkeket, mintha kolostori refektórium volna. Csak egy légy zümmögött az ablak előtt, az is bátortalanul, nehogy felhívja magára Nádasdy figyelmét, szólítsa az inast és kiveresse. Van szoba, melyhez a csend úgy hozzátartozik, mint kard a hüvelyéhez, férfi a nőhöz, bor a kulacshoz. A nádor újólag megemelte a kupát, hosszan kortyolt, letette, szájat törölt, szótlanul meredt maga elé.

Tahy Nádasdyt jól ismervén, tudta, hogy kedvelt módszere a kivárás. Nyugtalankodjék, idegeskedjen más, míg ő talányos némaságba süpped. De már rég nem zavarta. Egykedvűen ivott, bajszát a menteujjba fente, egy pillantást vetett a deákra. Alit mozdulatlanul. így kell fegyelmezni. Ez a Taróczi is.... vajon minek hívta a nádor? Nincs ember, ki eligazodna rajta, de így van rendjén. Ekkora úrnak ne lássanak a fejébe, különben idő előtt kitudódik a sok terv és stratégia, melyek nélkül széthullna a maradék ország. Hogy hasonlít Salmra - tűnődött, közben majd elnevette magát, mivel a domború has, kopasz homlok, vizenyős kék szemek a két főembert valóban hasonlatossá tették. Még hallgatni is egyformán tudnak.- Vedd elő a Gyulaffynak írt levelünket - förmedt Nádasdy a deákra.

Amaz szótlan lekapta a pultról, széthajtogatta és várta az újabb parancsot.- Olvasd.

Belefogott, de a latin szövegből Tahy szót sem értett. Bosszúsan fészke- lődött, de muszáj volt végighallgatni. Nádasdy az utolsó betűig olvastatta, azután szólt:- Rég tanult deákul. Ki nem gyakorolja, elfeledi. Magam is így volnék, ha nem kéne annyit leveleznem.

Tahy a tapintatért hálásan mosolygott. Jó, hogy nem járatják le a vén nemes előtt, habár az ügy felettébb hivatalos. Taróczi úgy tett, mint aki semmit se hall. Lassan kortyolgatta a bort, az ablakra meredt, kicsit kényelmesebben ült.- Nos uraim - kezdte a nádor -, az írást szó szerint nem ismertetem. Az áll benne, hogy Basir Oglu Mohamed, vagyis Mahmud egykori boszniai szandzsákbéget, a budai pasa kegyeltjét Gyulaffy haladéktalanul adja át a Hadi59