Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

igazsága ilyen hamar bebizonyosodik. Hiába akarja, hogy az urak férjenek a bőrükbe, keresik a viszályt, egy elejtett szóért összeugranak, s máris vagdal- koznak. A jóember legalább őt hítta volna ki, de míg Nádasdyval tárgyalt, útjába akadt a főlegény. Boros fővel vétlenre zúdítja a haragot, csak hogy a többieknek mutassa: nem tart a főkapitánytól, még a nádortól sem.

Hogy a jó Isten tegye akárhová őt is, a cimboráit is! Minek ette ide a fene? Forgách-Bethlen rokonság, ezért ilyen izgága, de nem lesz ebből semmi. Nádasdy aligha járul hozzá, különösen most, hogy ennyit fáradozott az egyetértésen; hogy sikerült Hegyesd ostromát nyélbeütni; hogy megvannak az ágyúk, a hópénz, a közös akarat. Milyen példa lenne, ha össszeakaszkodnának, rögtön az elején?

Gazda nélkül számolt.

Két nemes lépett hozzá, meghajoltak és röviden tudatták, hogy a párviadalba a nádor beleegyezett. A várban nem küzdhetnek, csak a mezőn. Jelöljenek ki egy igazlátót, álljanak ki kardra, fokosra, vagy ahogy akarják. Legyen meg napszállta előtt.

Tahy egyből rájött, mi kényszerítette ki a döntést. Ha Nádasdy nemet mond, megorrolnak rá, mondván: a főkapitány embereinek mindent szabad, ezzel oda az egyezség, ki a kötekedő, ki a nádor mellé áll, mások morgolódnak, ímmel-ámmal fognak az ostromhoz, vagy el se mennek. Az indulatot, ha már fellobbant, Batthyány pénzével se lehet megvenni. Elég egy békéden, s a főbenjáró vállalkozást képes kisiklatni, hogy a bátorságát bizonygassa — de nem: inkább ostoba hősködését, ezt az igazi magyar átkot. Bezzeg a török nem harcol egymással. Despota világ, nyakaznak, zsinórral fojtanak, rabszolgát tartanak, a bégeket, agákat ide-oda helyezik, de pogány a pogánnyal megfér, nincsenek birtokviták, a hit se választóvonal. Ez kéne uraiméknak is.- Rendben van - mondta dühösen. - Ami engem illet, maradok, nehogy a végén magam lássam el a jóember baját! Eriggyetek!

Tahy kopjásai az esélyeket máris élénken latolgatták. Benedek vékony, mint az aszalt szilva, de szívós-inas, látszik, hogy nem először veszi kézbe a szablyát, míg Holló Feri, a főlegény testesebb. Az is kérdés, lóról, vagy gyalog vívnak? Ha nyeregből, attól függ, ki a jobb lovas, melyiké a képzettebb jószág. A koma fokossal verhetetlen, s jól bírja a kardot, de ki tudja, mennyit gyakorolt a másik, hány bajt látott, mennyiből került ki győztesen? Kopjával Ferié lenne a diadal, mert ahhoz a száguldók értenek igazán. Ezért választott kardot- csákányt az erdélyi.

A főkapitány hirtelen nem is tudta, hová vigye a mérgét, hogy ne találkozzon a nádorral. Ez a Benedek ugyan hátul állt, mikor az észt osztogatták! Épp Holló Ferivel szólalkozik össze, ki süldő legénykora óta többet harcolt, mint ahány kupa bort ivott amaz. Bár, mindenkinek lehet szerencséje, az erdélyinek is.

Pár lépéssel odébb egy faragott kőpadra telepedett. Régen volt idő ilyeneket csinálni. Ma jó, ha egy bástyát úgy felraknak, hogy ne omoljon össze. Palánk és földtömés járja, igaz, rugalmas, az ágyúnak jobban ellenáll.

Közben a szeme sarkából figyelte a készülődést. A kopjások nyergeitek, járatták a lovakat, röhögve csapkodták egymás hátát, mintha lagziba men55