Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)
össze, ha nincs a veszprémi és tihanyi kinevezés, ha Bálint úr saját jövedelemmel rendelkezik, ha a várak nem a maguk ínségéből gazdálkodnak, ha időben jön a hópénz, ha van elég fegyverforgató - de nincs. Már-már az se szokatlan, hogy magyar katonák tucatszám szöknek a törökhöz, élelemért, abrakért, pár ezüstért, elvégre ki akar éhen veszni? Örökké a jobbágyot se nyúzhatják. Ha úgy vesszük, Takarónak igaza volt. Ő erősítette meg Tihanyt, ő tette várrá az üres kolostort, kőfalakkal, kerek őrtoronnyal, két saroktoronnyal, vonóhíddal, külső palánkkal, szárazárokkal, az aszófői oldalon sánccal. így is gyönge tákolmány, de rajtaütni nem lehet. 1554-től 1560-ig munkálkodott; mire végzett, őfelsége elcsapta, a tihanyi kapitányságot Gyulaffynak adta, pedig nem sokkal előbb kapott Pallavicini marsaiból - tarackok helyett! - egy falkonétát, s így is képes volt egy ostromot kiállni. A kapitányok cserélgetése nem ritkaság, de Takaró Miskával jól elbánt a sors. Még az elején Magyar Bálinttal keveredett haragba, mert Bálint úr bevádolta a nádornál. Állította, hogy míg Babocsa alatt harcolt, Takaró Szigliget- hez tartozó falvakat foglalt el, hatalmaskodott, a jószág és a gabona tetemes részét elhurcolta, más jobbágyait kényszerítette robotba, hogy Tihanyt építgessék. Nádasdy sejtette, hogy mindebből szó nem igaz, de kevéssel ezután Takaró Miska megrohanta Nagyberényt, a veszprémi káptalan birtokát. Per lett belőle, nem szólva a Magyar Bálinttal támadt évtizedes gyűlölségről. Lehetetlen a vádak közt eligazodni. Még állást foglalni is botorság, mivel hol ennek, hol annak van igaza, ám az ítélettel, akárki javára szól, csupa ellenséget szerez. Ördög vigye a folytonos vitákat, különben sose szabadulnak meg a töröktől. A nádor helyzete korántsem irigylésre méltó, nemhogy Bécsben, vagy a pozsonyi diétán, de még itt, Sárvárt sem.-Jól eltársalgott Nádasdy méltsással - mondta egy főlegény, Tahy bizalmasa. Próbált ember, ezért bátorkodott a csendet megtörni.-Társalgás.... egy fenét. Parancsot kaptam. Csobáncra kell menni.-Jó - vigyorgott a főlegény. - László úr szíveli a magunkfajtát.- Na, ha ennyire örülsz, téged kűdlek.- Hát nagyságod?- Más dógom van. Te mész.- Engedelmet kérek. Előbb vóna ekkis intéznivalóm.- Mi légyen az?- Egy Benedek nevű erdélyi kihívott.- Pokolba véle! Hogy történt?- Sérelmezte, hogy nagyságod a többiekkel együtt a lovakhoz kűdte tanácskozni. Aszonta, velük így ne beszéljen.- Mit feleltél?- Csak annyit, hogy fogja be a pofáját.- Öreg hiba, de ha má’ megesett... Még jó, hogy Sárvárt nem lehet viaskodni. Tiltva van.- Ahogy gondolja - vont vállat a fólegény. - De ez a Benedek deputációba akar menni Nádasdy méltsáshoz. Aszongya, vagy kieszközli, vagy a társaival együtt elvonul. A közlés mély ráncokat gyűrt Tahy homlokára. Nem hitte, hogy a nádor 54
