Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

- Méltóságos uram. László úrnak muszáj megvédenie a katonáit. A főlegényt Magyar Bálint csapdába csalta. Semmiért fogatta el.- Rablási kísérletért... de tudom, hogy kelepce volt. Ezért nem indítottam eljárást. Látom Gyulaffy érdemét is. Mikor veszélyben az összes balatoni vár, nem adok helyt az efféle marakodásnak.- Ugyan jól teszi méltóságod. László úr és Magyar Bálint békiiljenek meg és foglalják vissza Hegyesdet. Mindőjüket fenyegeti. Ezért szólaltam fel Győrött a haditanácsban.- Arról is tudok. Am ha nem haragszik, temérdek dolgom van. Kérem, tisztelje meg az esti lakomát. Lehet, nem leszek ott, de előtte beszéljünk. Egy levelet bíznék nagyságodra.- Kinek szól?- A csobáncinak.- Mi van benne?- Hogy adja át a királynak egy főrabját, bizonyos Madmud béget.- Abból nem lesz semmi.- De lesz. Vegye észbe nagyságod és Gyulaffy is: ez parancs. Nem csak nádor vagyok; a hadak vezérlő főkapitánya. Ha László úr vonakodik, szál ágyút nem küldök, ugyanúgy Salm sem, azonkívül perbe fogatom. Menjen és értesse meg a csobáncival.- Miért éppen én?

Nádasdy beszélgetésük során először mosolygott:- Azért, mert piszkos munkát csak tisztakezűekre lehet bízni.- Szépen vigasztal méltóságod!- Gyulaffynak más rabjai is vannak, például a fejérvári bég fia, az a Kászim. Mahmudot nem ő fogta el. Thúrytól kapta zsákmányrészül az alsóörsi csata után.- Lám, tud mindenről.- A nádornak az a dolga. A levelet estig megíratom. Ha nem óhajtja átadni, bízza valamék emberére. Am akkor egy záradékot toldunk hozzá, melyben a fogoly átengedését maga is ajánlja.- A’ jó lesz!- No, Isten áldja. Nemsoká hívatom.

Tahy felállt, meghajolt és gondolataiba merülve szótlan távozott. Nem akart a csámcsogva zabáló, iszogató, folyvást vitázó nemesek közé keveredni, arra se vágyott, hogy faggassák, mit végzett a nádorral, inkább lement az udvarra a sajátjai közé, odavitette az elemózsiát, s velük falatozott. Nádasdy szolgái kiosztottak pár kulacs bort, meg is itták, de módjával. Tahy nem tűri a részegeskedést, akár a többi nagy kapitány, kiknél éjjel-nappal készenlétben kell lenni. Gyulaffy is hogy járt Lovasnál, pedig nem tehetett róla. Nem ő vezérelte a berúgott csürhét. Végül kivágta magát, de fénylő hínevén bizony folt esett.

Mi lesz, ha megtudja, hogy a béget át kell engedni? Bolond ember, ki ilyen paranccsal állít be hozzá. - Én aztán nem - gondolta -, közben hálát adott az Úrnak, hogy Nádasdy belátással volt. Az ilyesmire könnyen rámegy a barátság. Gyulaffy Szécsényivel, Takaró Miskával, Magyar Bálinttal se akaszkodik

53