Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

- így már más.- Szegény Lajos király óta, de Mátyás idejében is folyvást harcoltunk. 0 császár akart lenni, elég vér folyt miatta, de nekünk elég a magunk földje. Védjük, ahogy tudjuk, azzal, amivel, a többi a nagyok dolga.- Mire gondol?- Arra, hogy szövetségesnek mondott zsoldosok ölnek-fosztogatnak, hogy kivonulnak a várakból, mint Losonczy Istvánnal tették, hogy Puchhaim-féle gazembereknek áll a világ.- Nem ilyen egyszerű.- Akkor világosítsa meg az elmémet! Rám fér!

Nádasdy hosszan hallgatott. Nem akart kioktatónak tűnni, mert könnyen szakad a húr, elfogy a türelem, egy idő után a dühös Tahy felpattan és embereivel együtt úgy elszáguld, hogy esztendeig se látják. így veszett össze Gyulaffyval, pedig a csobáncihoz legfeljebb Thúry fogható és az egriek. De országos ügyekhez nem konyítanak. - Óvatosan! — gondolta máskülönben oda az egyetértés, oda a barátság, amin annyit fáradozott.- Tudja-e - kezdte halkan -, hogy a várak fenntartása mi pénzbe kerül? Ez a kivérzett ország az évről-évre összehívott hadakat se képes élelmezni, holott pár hétről van szó. Nem öntünk ágyút, golyókat, nem készítünk muskétát, legfeljebb Kassán, Mecenzéfen... a várainkat taljánok erősítik... az ifjúság tanulatlan... csak marhából, gabonából nem lehet megélni! Vegye észbe nagyságod: Hunyadi Mátyás korának vége. Mi egy birodalom része vagyunk. A rendek akarták így, az előző királyok szerződéseit jóváhagyván. Helyes volt, mert egy másik iszonyú birodalommal állunk szemben. A német fejedelmek és az ausztriai tartományok felajánlásai nélkül semmire se mennénk. A nemesség szétzüllőben, menekül, ki merre lát... vajon hány Zrínyink, Batthyányink, Gyulaffynk, Thúrynk van? Nem sok, ugye?- Hát nem.- Őfelsége ideküldte Pallavicini marsaik, azután Salmot. Jó vezérek?-Jók.- A birodalom, éppúgy, mint a töröké, sokféle. Számtalan érdek csatázik. Ezek közt egy a miénk - és van más. Mindenki érvényesülni akar, háborúban különösképp. Kinek-kinek a maga vesztesége fáj. Ennyi nyavalyát őfelsége sem tud egyszerre orvosolni.

Tahy nagyot fújt: Értem méltóságodat, de haddd érveljek én is.- Hallgatom.- Maga Salm gróf azt mondja: a töröknél nincs nagyobb veszedelem. A csapásokat a mi mellünk fogja fel, mi pusztulunk, mi fogyunk. Bécset, Alsó- és Felső Ausztriát, a német fejedelemségeket itt, Sárvárt, Csobáncon, Szigeten, Győrött védjük. Gondol-e ránk a sok ingyenélő? Tudják, mit kockáztatnak, ha a magyar királyság elvész?- Ők nem, de mások annál inkább.

Tahy békülékenyen folytatta:- Méltóságod minden megtesz, de Gyulaffy és a többiek ugyanúgy. Gondolja meg, mit jelent karnyújtásnyira élni a töröktől, rémületben, vigyázás- ban... Hát élet ez? László úr nem egy hadjáratban viszi vásárra a bőrét, de

51