Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

üvegezett minden ablaka. Bár az ólomkarikákba foglalt üveg a nagyobb várakban nem ritkaság, Sárvárt csodájára járnak. Legtöbb helyen a lőrésszerű nyílásokat olajos papír, vagy marhahólyag fedi, de az alig engedi át a fényt, ráadásul egy erősebb szél könnyen beszakasztja, ezért használnak drága viaszgyertyát, ha elfogy, könnyfakasztó mécsest, nappal is. Szinte nincs deák, kinek idő előtt ne romolna meg a látása. A nádor is vaksi, de hajtja magát. Ha a betűk a szeme előtt összefolynak, felolvastat, vagy diktál, de a titkos iratokat maga kezeli.

A kis asztalhoz telepedett, hellyel kínálva a főkapitányt.- Hogy vélekedik?- Eljönnek. Most már az ő bőrükre is megy, nem csak Gyulaffyéra.- Inna egy kis bort? Jó szerémségi.- Nem kérek méltóságos uram.- Valami elemózsiát?- Azt sem.

Nádasdy az asztalra dőlve súlyos szemhéjai alól meredt rá. Kiigazodnak

49

Nagy kardfal