Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai

túszt, agávét, fügefát. Az óvárost és a régi kikötó't is megnéztük míg a

következőben az épp épülő városrészről: ,,[...]a lapadi országúton gyalog (3/4 óra) átmentünk a másik strandra, a Szent Márton-öbölbe [...]. Villák, panziók, kopár hegyek, buja kertek, pálma, füge, szőlő, kiadó szobák, autók.”26 Ezekben a vedutákban nem a szépségük a megkapó, hanem a leírás módja az érdekes. Az elbeszélő az épületek, villák, panziók, kertek (mint „a kultivált, mesterséges természet”) mellett elhaladva feléjük fordítja tekintetét, mögöttük pedig a kopasz hegyeket látja „békaperspektívából”. E képek egyszerűségét és csupaszságát is magyarázhatjuk azzal, hogy nem volt ideje több figyelmet szentelni leírásukra, mégis besoroljuk őket a veduták közé, mert a hely ismeretének következtében felismerhetjük rajtuk a város helyszíneit, és mert újabb érdekes leírási szempont jellemzi őket. Egyben az Abbáziából a feleségének küldött tárgyilagossággal írott veduta folytatásait láthatjuk bennük, érzékelve a vele folytatott levelezésben a „beszélgetés módját”.

A dubrovniki nyaralás idején elhatározták, hogy kirándulnak a Kotori- öbölbe, onnan pedig busszal továbbmentek Cetinjébe. Az irodalmi veduta, amely ezt az utazást ábrázolja, igen érdekes: „[...] a Lovc'en-hegy szerpentinjein himbálóztunk két órát, szédületes látvány! Az egész Boka kinyílik az ember alatt. [...] 11-kor 930 méter magasan hágó, aztán Njegusi falu, [...] irtózatos montenegrói táj, aztán tovább 1270 méter magasra, majd le egy 6- 700-as kis zöld völgybe, és itt volt Cetinje. Ügyes kis város sokat fejlődött [...] 2-kor indultunk tovább Budva felé! [...] Irtózatos vad szerpentinek lefelé, közben messziről már láttuk a szkutari tavat és az albán hegyeket.”2 Habár az elbeszélő ebben a leírásban is elég szűkszavúan jár el a táj ábrázolását illetően, a tartalmon kívül épp ez a vázlatpontokhoz hasonlítható tudósítás, a tárgyilagos beszédmód adja meg az utazás leírásának drámai jellegét. Ez esetben is kinetikus vedutáról van szó, mivel az elbeszélő autóbusszal utazik, így velünk is láttatja a szeme előtt váltakozó hegyi tájat, amint egy szoroson, majd a Njegusi nevű falun haladnak át. Látja maga előtt a Kotori-öblöt, Cetinjét és a távolban, Albániában a Skadari-tavat és a hegyeket, a látványban építészeti elemként megjelennek a városok, ám az általunk látott képen hiányzanak az építészeti objektumok. Mivel egymást követve váltakoznak a kinetikus veduták és az irodalmi panorámák, vedutasorról beszélhetünk. Emellett ezekre a leírásokra jellemző az is, hogy az elbeszélő újabb módszerrel ábrázolja a tájat. A vedutasor a leírásnak olyan jelleget ad, mintha a leíró filmezne, a kamerát a táj egy részletére irányítja, majd gyorsan újabb képet felvételez, mondhatnánk filmkockákat vetít elénk. A filmszerűség ebben az esetben nemcsak a látvány dinamikusságát, hanem az utazás drámaiságát is hangsúlyozza. A kirándulásról hazafelé jövet még egy irodalmi vedutát olvashatunk Zelenikáról: „[...] a Strandhotel Zelenikába mentünk [...] óriás, gyönyörű park [...] saját homokstrand [...] elkopott, pompás várszerű épület [...] strand (a hotelből a vízbe lép az ember)”.28 Ebben a szintén tárgyilagos miniatűrben az irodalmi veduta minden képzőművészeti sajátossága megtalálható, az ellentét pedig, amely egyrészt hangsúlyozza az épület monumentalitását, másrészt szembeállítja annak romlatagságával, még inkább kiemeli a veduta romantikus jellegét, vagyis a szépség múlandóságát és a romok örök varázsát.29 Ez esetben is megfigyel54