Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai
az esetben is meglehetősen szűkszavú: Splitben (Spalato) „[...] a parton reggeliztünk egy matrózkocsmában [...]. Beszaladtunk a gyümölcspiacon át a Diocletianus-palotába, s a gyerek megsimogatta a sokat emlegetett szfínkszet, megnézte az óriás püspökszobrot, kimentünk még a Francia-partra is, a [...] pálmák alá”21 Mindkét esetben topográfiai leírásról van szó. „A topográfiai leírás annak ellenére, hogy igen általános és nem tartalmaz adatokat a város építészetére vonatkozóan, mégis pontos, amit minden mai átlagos turista tanúsíthat.”.22 A Rabon tett rövid séta leírásában felismerhetjük, hogy kikötőben, az öböl végén befordultak a parkon majd a hegyen átvezető útra, azon végigmentek és a félsziget túlsó oldalára értek, majd a várfalak alatt eljutottak az út végéig, ahol a várfal valóban bástyának tűnik. Itt „a rövidebb, lépcsős úton”, visszamentek a félszigetnek arra az oldalára, ahol a kikötő van. Split esetében feltételezhetjük, hogy a piactérről az Ezüst kapun mentek be a Peristiliumra, ahol a szfinksz látható, és annak idején az „óriás püspökszobor”, Nini Gergely püspök szobra is volt, majd hogy kijuthassanak a Francia partra, a mai Rivára, a bronzkapun mentek ki. A táj ilyen vázlatszerű leírása akkor érthető számunkra, ha szem előtt tartjuk, hogy Szabó Lőrinc mindenekelőtt az utazás eseményeiről igyekezett részletesebben tájékoztatni feleségét, aki nyilvánvalóan aggódott az akkor alig nyolc éves kisfiúért. Ez lehet az oka annak is, hogy a Dubrovnikből írt leveleiben sem tud a város szépségére összpontosítani, és csak a fiával együtt átélt fontosabb eseményekről tudósít. A strandról kétszer is beszámol, de ezekben nyoma sincs annak a szeretetnek, amellyel az Abbáziában írt levelekben örökítette meg a tenger szépségét: „Előttünk egy jókora darab tenger [...] Szörnyű meredek sziklák közt út visz le a tengerhez, amely itt persze köves, kavicsos. Félkör alakú, zárt öböl a fürdő [...] estefelé [...] már nem süt be oda a nap”2i A másik strand leírása még szó- fukarabb: „Reggel [...] lementünk »a házi strandhoz«. [...] Gyönyörű, tiszta, szélcsöndes tenerer és irtózatos kövek. A szomszéd Bellevue aszfaltozott O strandrészén 1 dinárért lehet lenni.”24 Ezeket a sorokat a gondos apa írja, aki azzal törődik, milyen strandra vigye a gyermekét, és hogyan juthatnak el oda, nem pedig a táj szépségétől elragadtatott költő. A meredek sziklák említése kifejezheti az apa aggodalmát, és az ember mély tiszteletét is a természet erőivel szemben. A leírás egyetlen jellegzetessége a panorámaszerűség. A strandot egy szikla tetejéről nézve írja le, ahonnan nemcsak a két öbölre, hanem a nyílt tengerre is szép kilátás nyílik. A »a házi strand« leírásában egyetlen építészeti elem a Bellevue szálloda említése, de erről sem jelenik meg semmilyen képiség a leírásban, így igencsak kétséges, vajon irodalmi vedutá- nak tekinthetjük-e a két leírást? Talán inkább csak vázlatnak. Az óváros szépsége mind a költőnél, mind a fiánál nagy lelkesedést vált ki, az élmény leírása mégis elmarad. Hasonlóan megragadja a Lapad félsziget felé vezető út melletti, újabb városrész, amely éppen akkortájt volt kiépülőben. A Put Iva Voj- novica nevű út, amelyen a Szent Márton-öbölben levő strandra mentek ugyanis ezen az új városrészen vezetett át. Az első idézetben a városról nyert általános benyomások olvashatók: „Isteni szép ez a város. Sokkal szebb, mint volt, gazdagabb. Micsoda hotelek, magánpaloták! Mindenütt táblák: »Soba- Zimmer!« Nem győzzük csodálni a növényzetet, a rengeteg pálmát, vadkak53
