Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai
szemlét tartottam meg a partokon, a főuccán, az Angiolina parkban, a mólónál és feljebb, jobbra, Laurana felé, hogy tájékozódni tudjak.”19 Ezúttal csak a csupasz topográfiai adatokat sorolja fel, mintegy információként. A továbbiakban olyan figyelmesen megkomponált irodalmi vedutákat, amilyenek a Fiumében keletkezettek, vagy amelyek a tengert ábrázolják, csak ritkán találunk azok között, amelyek a kelet-adriai utazást írják le, ám bizonyos jellegzetességeket rajtuk is megfigyelhetünk. Első' kelet-adriai útjáról, 1932-ből nem találunk levélben beszámolókat, így leírásokat sem. A második, 1937-ben történt kelet-adriai utazásról küldött levelekben a fiumei cikkekhez és abbáziai levélrészletekhez képest kevesebb a veduta. Jobbára azon tájakról írt, ahol utazásuk során megállt a hajó, és amelyeket a költő hamarjában bejárt fiával, Lóéival. Az első ilyen leírás Rab szigetről származik, de olvashatunk rövid vedutákat Splitről majd Dubrovnikről is. „Este 8 után értünk Rab szigetére. Piát az a kivilágítás, amit ott csaptak a hotelek, az tündéri volt! Irtózatos tömegek a parton, még szebb, ragyogóbb minden, mint öt évvel ezelőtt. [...] A parti kavanában aztán Lóci kapott egy kávét. [...] Végigmentünk a parton a bárkák mellett (szombat este lévén, mindenütt díszek, lampionok, zene), és az első pálmák, agavék stb. alatt átvágtunk a hegyen, és visszafelé végigmentünk a túlsó parton a négy kampanile alatt a sarki bástyáig, ahol egy padba valamikor a két K betűt véstem. Már új szép tiszta pad van [...]. Átmentünk megint a hegyen a rövid, lépcsős úton, a rövidebben, amely a pados helyet szinte az Astoriával köti össze [...] A hajó legfelső fedélzetének korlátja mellől néztük aztán az esti sokadalmat, s mondhatom, ilyen gyönyörű látványt Velencében sem kaphat az ember.”20 Az idézett rész alig tesz eleget a veduta fogalmának, és minőségében is alulmarad az előzőekhez képest. A leírás kezdetét és befejezését a kikötő esti látványa képezi. Miközben a hajó kiköt, majd a városban és a város körül tett rövid séta után a hajó fedélzetéről, mintegy kilátóról szemlélik a fényben fürdő kikötőt. Szabó Lőrinc itt nem a tömeg egyik tagjaként nézelődik, az emberek sokaságát épp csak megemlíti. Az építészeti elemek közül csak az említés szintjén és valamivel később jelenik meg a (már valószínűleg régebbről ismert) kávéház. A képzőművészeti élményt a kikötő és a város kivilágítása biztosítja, ez az, ami megigézi az utazót. Miközben elindulnak megnézni a várost, amíg a parton haladnak a ragyogás hatása alatt azok a részletek jelennek meg a leírásban, amelyek ezt a benyomást előidézik: a díszek, a lampionok, és akusztikai elemként a zene. Mihelyt a hegyen átvezető útra fordultak, megszűntek a lelkesedést kiváltó jelenségek, és ezután csak a felesége számára (aki öt évvel azelőtt kislányukkal együtt a költő kíséretében már járt errefelé) is ismert helyek: a kampanilék, a bástya, a Hotel Astoria sivár felsorolása következik. A Rab várost ábrázoló vedutákon minden esetben megtalálható az emblematikus négy kampanile, Szabó Lőrincnél ezek csak említésképpen uralkodnak a város képe fölött, leírásukra azonban még egy ecsetvonás erejéig sincs idő. A séta befejeztével ismét a hajóról gyönyörködnek a város és az öböl képében, amely még az esti Velence látványánál is elragadóbb, ám egyéb részleteket ezúttal sem tudunk meg. Hajóútjuk során Split következik, ahol ugyancsak kiszálltak rövid városnézés céljából. Az ott látottak leírása azonban, Rabhoz hasonlóan, ebben 52
