Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai

a kék tengerben.”15 Ezt a lenyűgöző képet, amelybe még rajzos elemet is illeszt, az impresszionizmus iskolapéldájának mondhatnánk. A leírást a kék szín árnyalatai uralják, az ábrázolás módja hasonló a festőéhez. Még a tenger borzongása is az impresszionista festő megjelenítésének módját idézi fel bennünk. Különösen kifejezésre jut ez a víz mozgásának ábrázolásakor, amikor a hullámok reszketéséről beszélve mintha a festő ecsetvonásait láttatná az elbeszélő. A tengervíz remegése, a gőzös megjelenése, a terjengő füst mozgalmassá teszi a képet, magának a füstnek az említése által jelen van az olfaktív érzékelés is, és a képet akusztikai elem is gazdagítja, a motorcsónakok zúgása. A kék tengerben terpeszkedő kék hegyek egyrészt a horizont felé szélesítik a képet, másrészt terpeszkedésükkel az előbbi dinamikus részlet után ismét nyugalmat árasztanak, a kék szó ismédésével pedig a levél írója a tenger domináns, nyugtató szerepét hangsúlyozza. Feleségének írt levelében is leírja a helyet, ahonnan a látványt élvezi: „[...] a nagy nyitott erkélyen írok most is, ahonnan - a IV. emeletről - óriási félkörben az egész Quarnerót állandóan láthatom. A kilátásnak, ha mint most, ülök, 1/20 része villatető és zöld fa, a többi 19/20 rész ragyogó kék ég és tenger és nap.”16 Az elénk táruló elbűvölő látvány ebben az irodalmi vedutában is panoráma, a tengert ugyanarról a helyről látjuk, mint az előzőben. A kép nagy részét most is a tenger és az égbolt kéksége tölti ki, de a fák zöldje és a tetők piros színe — még ha a piros színt nem is mondja ki a költő - élénkké és vidámmá teszi a képet. A fő különbség azonban éppen a címzettekhez való személyes viszony különbözése. A kedvesnek küldött imp- resszionista-vágyódó leírás az elképzelt szerelmi együttlétben oldódik fel, a feleség egy hangsúlyosan tárgyilagos, az új tárgyiasságot megelőlegező leírást olvashatott.

A panoráma ebben az esetben is megkapó, annak ellenére, hogy a látóhatár alkotta félkör egyik felét eltakarja az épület. Meg kell jegyeznünk, hogy a már fentebb említett irodalmi panoráma is tulajdonképpen keretbe volt foglalva, a keretet a két oszlop és az erkély sárga csempepadlója alkotja, amely a színkombinációt illetően igencsak érdekes megoldás. Ezeknek az irodalmi panorámának az esetében a keret lehetővé teszi, hogy a látványt bekeretezett térségnek tekinthessük, mintha ablakon néznénk ki, ahol „az ablak [ebben az esetben az oszlopok és az erkély padlója] elsősorban két térség, a külső és belső térség találkozásának és szembesülésének a helye”.17 Ezért az ilyen veduták esetében ablak vedutákról beszélhetünk.

Szabó Lőrinc megörökítette a kedvesnek küldött levélben a tenger éjjeli látványát is. Mintha az impresszionista képet folytatná - átszínezve. Az erkély ezúttal is kiváló megfigyelőhelynek bizonyult. Mivel a tenger éjszakai képén természetszerűleg a fekete szín az uralkodó, a veduta érdekességét a különféle fényforrásokból eredő ragyogás, fény, a lámpák hunyorgása adja. Fiume esti kivilágítása a távolban csillogó lámpákkal, a mozi fényeihez hasonlítva ugyancsak hozzájárul a kép dinamikussághoz: „Éjjel is kinéztem az erkélyről a tengerre. Akkor is ragyogott az élő, fekete massza, sütött a hold, az égen a csillagok, a fiumei parton a lámpák hunyorogtak, pont úgy, ahogy a moziban vagy a versekben.”18 Láthatjuk, hogy a költőt a tenger bűvöli el, maga Abbázia, a város kevésbé érdekli. Említésképpen megírja, hogy „csak a szükséges terep51