Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Pekár Gyula: San Niccolo lámpása

kénytelen böjt hatása alatt igen megrökönyödének. Mit csináljanak? Halásszanak? Eh!... könnyű volt Szent Péternek, az ő hálójába, csuda kergette a halat, de ma már a halak is óvatosabbak. Tán ők keresnék fel a hívőket alamizsnáért? A testes jó páterek sírva ültek ladikba, eveztek és izzadtak, nyögtek és fogytak, denikve majd belehaltak. António atya törülközve csóválta a fejét:- Testvérek, ez nem megy így. Mivel azonban probation est, hogy még a legnagyobb szentek is táplálkozának, világos, hogy mi gyarló utódok se maradhatunk éhen. Sőt épp gyarlóságunknál fogva nagyobb étvággyal lévén megverve, az is világos, hogy nekünk nem elég a sáska, meg gyökér, (ami e kőszigeten anélkül is kapható!) hanem igenis komolyabb, kiadósabb ételekkel kell letorkolnunk gyomrunk ördögét, hogy elhallgasson a beste Gonosz és mi fürgén, friss erővel szolgálhassuk a Mindenhatót. Ez a fő! Igitur: fognunk kell egy laikus frátert magunknak, aki halászon és kolduljon számunkra. Jertek, ezért imádkozzunk!

A páterek kétkedve törülköztek: „ugyan, ki legyen az a bolond, aki nekünk csuhásoknak dolgozzék miatyánkért ingyen?” ... De Antonio atya „oremus”-1 intett, s íme a csudák szigetén hamar valóra vált a kegyes kívánság. Még aznap egy csónak érkezett a kőlépcsőkhöz a szemben levő közeli Kriska faluból, s a várva várt fráter, mintegy parancsszóra önként jelentkezett a barátoknál. így került Andro Ragusin a szigetecskére.

Andro ügyes halász, szép olasz fiú volt, kit az Isten is dalra, szerelemre teremtett, nem is egyházi „hivatás” szólította el őt a lányok mellől, inkább édes anyjának valamelyes fogadalma kényszerítette a kolostor felé. Nem túlzóan vallásos, de arra mégis eléggé babonás volt, hogy nem mert ezzel az anyai fogadalommal ellenkezni. ... Beállt. Mikor a csuhát ráadták, s vékony hajkoszorú híján az egész fejét leborotválták, kissé bizony szontyolodva nézte göndör

28