Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Kiss Gy. Csaba: Egy élő horvát klasszikus portréjához

Első verseskötete 1962-ben látott napvilágot. Ez volt a horvát költészetnek az az időszaka, amikor szélesre nyíltak a kapuk a kísérletezésre, a korszerű világirodalom befogadására. A Krugovi (Körök) című folyóirat köré csoportosuló költők új hullámot, hullámokat indítottak a horvát lírában. Ebben a későmodern légkörben formálódott a fiatal Mrkonjic költészete. O is azok közé tartozik, akik szakítani kívánnak a pátosszal, a fölnagyított lírai énnel és az impressziók lírába oldásának a gyakorlatával. Semmiképpen nem óhajtanak ideológiák, közösségi célok szószólója lenni. A két világháború közötti avantgárd hozadékát akarja inkább fölmérni, gyakorlatban és elméletben egyaránt. A szürrealizmustól a „konkrét költészetig”. Prózaverseket ír, a végtelenségig lecsupaszított nyelven. 1972-ben jelenik meg új kötete Változások könyve címmel. Ez a kísérletezés ideje, a köznapi nyelv (például újságszövegek) lírai lehetőségének számbavétele, az intertextualitás kalandjának próbája. Számosán úgy tartják, hogy ezzel már a posztmodern jellegzetes képviselőjének számít Mrkonjic. Ugyanakkor műfajok és irodalmi diszciplínák határterületeit faggatja, az átjárhatóság lehetőségeire kíváncsi lírikusként és teoretikusként is.

1980 újabb fordulatot jelent pályáján. Mondhatnánk: az avantgárdtól a tradíció felé. És mégsem, hiszen a hagyománnyal folytatott költői párbeszéd az utómodernség folytatásának és bizonyos értelmű meghaladásának a lehetőségét nyújtja számára. Ebben az évben adja közre Hangzatkák (Zvonjelice - éppúgy van a szonettnek archaikus horvát neve, mint nálunk a Virág Benedek magyarítása) című kötetét. Az európai és horvát költészet klasszikus formáját eleveníti föl; pontosabban: ebben a zárt keretben a kísérletezés új terepét látja. A forma sajátos szabadságot ad számára, eredeti, szokatlan líra szólal meg ezekben a versekben. A Sipani szonettekben (1992) egy konkrét táj, a tenger és a sziget hátterével, a tenger hagyományos topikájának a fölhasználásával. Az Ut Dályára (1992) című kötetet pedig sokan a háborús horvát költészet kivételes teljesítményének tartják. Prózaversekben vall a pusztításokról, arról az egzisztenciális megrendülésről, melyet ez a borzalmas háború jelentett. Visszafogott versbeszéde nem tartalmaz érzelmi elemeket, inkább a leírás objektivitásával ébreszti rá az olvasót, mi mindent kell földolgoznia magában.

A hetven esztendős költőt köszöntő rendezvényen Velimir Viskovic, a Horvát írók Társaságának elnöke azt mondta róla, hogy nem a frázisok és a média költője, sokkal inkább az ízlés arbitere, aki a politikáról is mindig csak költői - leg szól.

Zvonimir Mrkonjic kétség kívül az élő horvát költészetnek egyik legjelentősebb alakja; örökös újító, akinek termékeny szelleme igazi verskalandokra hívja az olvasót. Igazán megérdemelnék a magyar olvasók, hogy jobban megismerhessék költői világát. Talán ízelítőként ez a néhány vers is meggyőz bennünket arról, hogy érdemes találkozni vele.

23