Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Kiss Gy. Csaba: Egy élő horvát klasszikus portréjához
KISS GY. CSABA Egy élő horvát klasszikus portréjához Idén júniusban töltötte be életének hetvenedik évét Zvonimir Mrkonjic, a mai horvát irodalom egyik meghatározó alakja. Örök kísérletezőként lassan fél évszázada nyit új és újabb utakat a horvát költészetben. A közép-európai hagyományoknak megfelelően fordításaival a világirodalom (elsősorban a francia költészet) jeles közvetítője hazájában. Nem könnyű összefoglalni sokrétű tevékenységének területeit. Kritikus, aki évtizedeken keresztül alapos elméleti fölkészültséggel elemzi a horvát drámai irodalmat, bírálja a színre került darabokat. Volt dramaturg, aki maga is részt vett a horvát színházi kultúra formálásában. Rövid ideig volt szerkesztő, aki így is hozzá kívánt járulni az általa képviselt értékek napvilágra jutásához. Mindenek előtt pedig költő, akinek különösen fontos az állandó párbeszéd saját nemzeti lírájának képviselőivel, a tegnapi és a korábbi elődökkel. Amikor négy évvel ezelőtt megjelentette vaskos antológiáját a XX. század horvát költészetéről (Medasi - Határkövek), a lírai kánont átíró nagy vállalkozását, országos fölhördülés, ugyanakkor jelentős elismerés fogadta. Költői életművéről írta érzékeny elemzője, Tonko Maroevic: „Ritka a XX. század második felében az olyan költői pálya, amely ennyire határozott és rugalmas, ennyire tagolt és sokoldalú, és éppen ezzel tette lehetővé a horvát költői szónak, hogy a múlt századból átlépjen az újba, hogy ott legyen az új évezred kontextusában továbbra is a jövő felé fordulva.” Mrkonjic nem fér bele a skatulyába, legyenek azok nemzedékiek, poétikaiak vagy műfajiak. Színikritikusként, műfordítóként és költőként is vitathatatlanul az élvonalba tartozik. Nálunk majdnem teljesen ismeretlen. 2004-ben Budapesten ugyan Bethlen Gábor díjat kapott, a kroatista irodalomtörténész Lukács István mutatta be egy rövid laudációban. Versei hébe-korba magyarul is megjelentek jugoszláv költői antológiákban, többnyire vajdasági magyar költők fordításában, tavaly pedig a Magyar Naplóban. Ez persze csak szerény töredék az életmű egészéhez képest. Úgy látszik, újabban ez a sorsa a szomszédsági klasszikusoknak. Pedig Mrkonjié költői kísérletei, pályája az avantgárdtól a posztmodernig és tovább, ha valahol, talán a mi világunkban lehetnek tanulságosak. A horvát glóbusznak arról a tájáról való, amely a mediterráneumhoz tartozik, hiszen 1938-ban a dalmáciai Splitben született. Egy olyan városban, ahol ötszáz esztendős folyamatos hagyománya volt/és van a horvát költészetnek. Ahol az európai kultúra legkorábbi Petrarca-recepcióját tarthatják számon az irodalomtörténészek. Mrkonjic költői nyelvére mégsem a délvidéki képszerűség és bőbeszédűség a jellemző, hanem inkább a meditáció, a nyelv lehetőségeinek hűvös mérlegelése. 22
